Századok – 1994

Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394

FIGYELŐ 403 Az Alabástrom városok, aranyszín gabonatenger című XI. fejezet részben a városok fejlődésével, részben a mezőgazdasági termelés forradalmával foglalkozik. Az amerikai városfejlődés 1865 után észrevehetően felgyorsult, s 1910-re az Államok lakosságának 46 százaléka már városlakó volt, de New Englandben ez elérte a 85 százalékot. A Mississippin túli Közép-Nyugat és Távol-Nyugat városai fejlődtek a leggyorsabban a 19. század végén, de 1910-re már kialakultak a metropolisok, az egymásba épült városok láncolatai is. Az ország 92 millió lakosából ekkor már 22 millióan huszonöt ilyen nagyvárosban és vonzáskörzetében éltek. A szerző ezt követően áttekinti a gyors városfejlődés problémáit (bérlakások, a csatornázás és a közlekedés kérdései), majd a város élet hatását lakosaira. Míg a vidék magatartásában, gondolkodásában konzervatív, a városi élet fellazítja a hagyományos kötelékeket, a családhoz vagy a valláshoz való kötődést. A városi élet állandó mozgás, küzdelem, amely biztosítja a társadalmi felemelkedés lépcsőfokait. Az urbanizáció hatásáról Degler professzor a következőt állapítja meg: „a város versenyszelleme feltétlenül előmozdítja az amerikaiak ama történelmi törekvését, hogy mindent túlteljesítsenek." — A fejezet másik része a városfejlődés egyik alapvető előfeltételével: a mezőgazdasági termelésnek megsokszorozódásával foglalkozik, ami lehetővé tette az egyre növekvő városok lakóinak ellátását. (1787-ben kilenc farmercsalád munkája volt csak képes élelemmel ellátni egy városi családot; 1945-ben egyeden farmercsalád nyolc városi család élelmét biztosította.) A gabonatermelés a 19. század utolsó harmadában a búza esetében négyszeresére, a kukorica esetében háromszorosára növekedett. Ennek betakarítása és feldolgozása azonban csak nagyfokú gépesítés segítségével volt lehetséges. Az így előállított nagytömegű gabonát azonban a belső piac nem tudta felszívni, így megkezdődött annak exportja. Ez komoly versenyt jelentett az európai termelőknek, akik közül a tengeren túli olcsó árak miatt sokan tönkrementek. Ugyanakkor a farmer kiszolgáltatódott a nemzetközi árupiacnak és szembe kellett néznie azzal, hogy az öldöklő verseny következtében egyre esnek a terményárak, miközben az ipari termékek ára ezt nem követi. Ez a magyarázata az 1870-es évek farmermozgalmainak és az 1890-es évek ún. populista mozgalmának. Időbe telt azonban amíg a kormányzat 1900 után hajlandó volt a laissez faire (a szabadkereskedelem) elvével szakítani és bizonyos rendszabályokkal, mint a vasúti tarifák szabályozása, vagy gabonaraktározási törvény, a farmerek segítségére sietni. Az „ Új világ jövend" című XII. fejezet társadalmi-politikai körkép a század első évtizedeiről, arról, hogy az ipari társadalom milyen hatást gyakorolt a különböző intézményekre. Az egyházakkal kapcsolatban megállapítja, hogy nehezen sikerült alkalmazkodniuk a megváltozott társadalmi körülményekhez. Időbe tellett, amíg a szociális kérdésekkel való foglalkozás kellő teret kapott — nem utolsósorban az Üdvhadsereg példája nyomán — a különböző egyházak tevékenységében. Ekkoriban jelentek meg a dolgozó lányokkal és a munkáskerületek gyermekeivel foglalkozó szervezetek. A városi nők helyzete alapvető változáson ment át. A város több munkalehetőséget és nagyobb függetlenséget biztosított. A családanyák helyzetén is változtatott a varrógép, vagy a kenyérgyár, a mosodai szolgáltatás. A nőmozgalom együtt fejlődött a városokkal, szervezetei egyre eredményesebb munkát folytattak az alkoholizmus vagy a leánykereskedelem ellen. A társadalmi bűnök és igazságtalanság elleni küzdelem politikai vetülete a század első két évtizedének ún. progresszív moz-