Századok – 1994

Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394

FIGYELŐ 399 tekintett az Egyesült Államokra. A szerző mindenekelőtt a választójognak az 1830-40-es évekre bekövetkezett általánossá válásával foglalkozik, amikor — elsősorban az új államokban — a felnőtt fehér férfiak vagyoni állapotukról függetlenül választójoghoz jutottak. Ezzel egyidejűleg egyre általánosabbá vált, hogy az államok kormányzóit és bírált nem az adott törvényhozás, hanem a nép választotta meg. A közhivatalokban teret nyert a rotációs rendszer, igaz ez egyben a „zsákmányrendszer" (spoils system) megjelenését jelentette, vagyis azt a gyakorlatot, hogy a választásokon győztes párt a közhivatalokba saját híveit ülteti. Degler professzor szükségesnek tartja leszögezni, hogy ez a rendszer nyitotta meg az egyszerű emberek előtt a közhivatalokat, de a későbbiekben egyre nagyobb terhet jelentett minden új adminisztrációnak — mindaddig, amíg 1883-ban törvény nem szabályozta, hogy milyen képesítés szükséges a közhivatalok ellátásához. A fejezet továbbiakban az elnök és a kabinet, illetve az elnök és a hadsereg viszonyának alakulását mutatja be, majd a korszak kiemelkedő elnökével, Andrew Jacksonnal, illetve az általa képviselt liberális elvekkel foglalkozik. Befejezésül az oktatásügy társadalmi jelentőségét, s a világi közoktatás kialakulását elemzi. Az amerikai tragédia címmel a VI. fejezet a polgárháború okaival és közvetlen előzményeivel foglalkozik. Elsőként a rabszolgaság, a „különleges intézmény" (ti. az északi államok alkotmányai tiltották, de a szövetségi alkotmány hallgatólagosan tudomásul vette létezését) megszilárdulásának körülményeit vizsgálja, amelynek mindenekelőtt az európai ipari forradalom, pontosabban a gyorsan fejlődő pamutipar gyapotszükséglete volt az oka. Ehhez járult az 1793-ban feltalált egyszerű gyapottisztító gép, amely a szálak közül a gyapotmagvakat mechanikus úton eltávolítva nagy tömeg nyersanyag gyors megtisztítását tette lehetővé. A piaci igény következtében a Mexikói-öböl mentén új és új területeket foglaltak el a monokultúrás gyapotültetvények, s kialakult a „gyapotkirályság". A rabszolgaság egyre nagyobb teret hódított, de a déli családok alig egynegyedének volt csak rabszolgája, s a rabszolgatartók húsz százalékának csak egy, s kétharmaduknak húsznál kevesebb rabszolgája volt. A rabszolgával rendelkezők tehát jelentős kisebbségben voltak, de a piacra szánt termékek (gyapot, dohány, cukornád, rizs, kender) döntő többségét a húsz vagy több rabszolgával dolgozó ültetvények állították eló. A gazdaságtörténészek kimutatták, hogy a rabszolga-rendszer kifizetődő volt, így — mondja a szerző — nehéz elképzelni, hogy „miként is szűnt volna meg háború nélkül a rabszolgaság". Ezt követően az amerikai rabszolgaság fajhoz kötött formájáról, a déli társadalomnak e „különleges intézményhez" való viszonyáról olvashatunk, majd a „gyapotmágnások" társadalmi súlyáról, s arról, hogy miként vált a déli politikai közvélemény — amely még Washington és Jefferson idején szükséges rossznak tekintette a rabszolgaságot — a rabszolgaság intézményének védelmezőjévé. így gazdasági, ideológiai és morális ellentét feszült Észak és Dél között, mely utóbbi a rabszolgaság intézményével saját életformáját védte. A rabszolgaság ellen szervezetten kezdetben csak az abolíciósok (eltörléspártiak) léptek fel, de 1854-től a frissen alakult Republikánus Párt célul tűzte ki a rabszolgaság terjedésének (az állammá még nem szervezett territóriumokon való bevezetésének) megakadályozását. Degler professzor ezzel kapcsolatban azon a véleményen van, hogy az új párt megalakulásával „többé nem lehetett elkerülni az Unió kettéválását". Mivel a déliek egyre inkább külön népnek kezdték ma-