Századok – 1994
Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394
398 FIGYELÓ zásokkal, mint az 1789-cel kezdődött francia forradalom, s nem juttatott hatalomra új társadalmi osztályt. Ezek az események mégis forradalom eredményeként biztosították a gyarmatok önállóságát, a háború során elkobozták a királypártiak birtokait, a továbbiakban a korona tulajdonát is és eltörölték mind a hitbizományi, mind az elsőszülöttségi jogot. Degler professzor könyve a maga elé tűzött feladatokból következően fejezeteinek egymásutánjában csak lazán követi az időrendet. Ez különösen igaz a Hogy még tökéletesebb unióra lépjünk című IV. fejezet esetében. Ebben az 1815-től a polgárháborúig terjedő időszakot tekinti át, mindenekelőtt az „agrárimperializmust", amelynek eredményeként az 1783-ban jóváhagyott határtól, a Mississippi folyótól nyugatra eső területeket vásárlással (Louisiana), csatlakozással (Texas) vagy a Mexikó elleni háborúval (California, Nevada, New Mexico stb.) 1848-ra megszerezte. Az események például a Mexikó elleni háború kiprovokálásának részletezése helyett arra helyezi a hangsúlyt, hogy bemutassa: az 1840-es évekre mennyire magától értetődő volt az Egyesült Államok közvéleménye számára, hogy a Csendes-óceánig kell kiterjeszteni az államszövetség határát. A szerző ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja megjegyezni, hogy korábban a Mexikó elleni háborút a rabszolgatartók konspirációjának tekintették, hogy így újabb ültetvényes gazdálkodásra alkalmas területeket szerezzenek. A történészek — mondja — újabban hajlanak arra, hogy a „nyilvánvaló elrendelés" (manifest destiny), „az ellenállhatatlan területszerzési ambíció" és küldetéstudat játszotta a terjeszkedésben a főszerepet. (Ez persze csak annyiban meggyőző az olvasó számára, hogy tudja: Oregon 1846. évi megszerzésével — Angliával történt megosztásával — az Államok olyan területeket szerzett ÉNy-on, amelyek számba sem jöhettek a rabszolgatartás szempontjából.) A fejezet a továbbiakban a közlekedés forradalmával: a csatorna- és vasútépítéssel foglalkozik, amely a 19. század első felében megteremtette a „nemzeti tudat kialakulásának anyagi alapjait". Majd áttekinti az ipari forradalom fejlődését, a gyárak — elsősorban a textilipari üzemek — megjelenését. Az állandó munkaerőhiány elősegítette a gépesítést a fémiparban és ezzel lehetővé tette a tömegtermelést. 1860-ban csupán a közép-atlanti államokban ötvenezer üzemben több mint egymillió munkás dolgozott. Az ipar kilencven százaléka az északi államokban volt, ami a polgárháború idején nagy hátrányt jelentett a lázadó Dél számára. Befejezésül a nyugati végtelen „szűzföldeknek" az amerikaiakra — mindenekelőtt az amerikai jellemre — gyakorolt hatásával, Frederick Jackson Turner történész tézisével foglalkozik. Ennek lényege, hogy a vadon és a civilizáció határvidéke (a frontier) döntő hatást gyakorolt az amerikai jellem alakulására és az amerikai demokrácia ennek a környezetnek a produktuma. A szerző ezt a 19. század végén keletkezett és egyoldalúsága ellenére sokáig uralkodó nézetet kellő értékére szállítja le. Egyben a vonatkozó tanulmányokra hivatkozva cáfolja azt az állítást, hogy a nyugati „szabad földek" valamiféle biztonsági szelepet jelentettek volna a keleti partvidék munkásai számára. Egy átlagmunkásnak ugyanis másfél évi bérére lett volna szükség, hogy a földvásárlás, az áttelepülés és a felszerelés költségeit biztosítsa. A IV. fejezet tehát az államszövetségnek területi és gazdasági fejlődését ábrázolja a polgárháborúig. A nagy kísérlet című V. fejezet ezeknek az évtizedeknek politikai fejlődését mutatja be, amikor Európa mint a „demokrácia nagy kísérletére"
