Századok – 1994

Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394

FIGYELŐ 397 amiért — mondja az előszó — a könyv ezt a címet is kaphatta volna: „Az amerikai karakter eredetének vizsgálata". Ezt a vizsgálatot a szerző tizenöt fejezeten keresztül végzi el, amelyből — mint kiviláglott — egy-egy fejezet a második, illetve a harmadik kiadás során épült be a kötetbe. Érdemes ezt a tagolást, az egyes fejezetek gazdag tematikáját részletesebben áttekinteni, mivel a neves szerző arra vállalkozott, hogy az amerikai társadalmi fejlődés jellemző vonásait és összetevőit ábrázolja az első angol gyarmatoktól napjainkig. Az I. fejezet A kezdetek címmel elsősorban az új-angliai puritán gyarmatok jellegzetességeit és tapasztalatait ismerteti, védelmébe véve a puritán kormányzati gyakorlatot és életvitelt a szerző szerint indokolatlan szélsőségesen elmarasztaló bírálatokkal szemben. Ez a fejezet foglalkozik a gyarmati önkormányzat Massachusettsben és Virginiában kialakult formáival, valamint a néger rabszolgaság kezdeteivel. A II. fejezet: Az amerikai nemzeti tudat kialakulása címmel a forradalomig terjedő időszakot tekinti át. Mindenekelőtt a gyarmati társadalom vagyoni rétegződésével, a lakosság származási hely szerinti és vallási összetételével foglalkozik, de külön alfejezetet szentel a gyarmaton élő nők helyzetének is. Ezt követően érdekes fejtegetést olvashatunk arról, hogy amíg az anyaország lakosai számára az alkotmány az írott törvények és szokások egységét jelentette, a gyarmatokon egyre inkább csak az írott dokumentumot tekintették alkotmánynak. Ennek magyarázata abban található, hogy minden gyarmat királyi alkotmánylevél (charta) alapján működött. Más vonatkozásban azonban követték az angol gyakorlatot, így a tulajdonhoz kötött szavazati jog esetében. Mivel azonban a gyarmatokon szélesebb kör rendelkezett földtulajdonnal, ezért az átlagpolgár Amerikában nagyobb közéleti szerepet játszott, mint Angliában. A fejezet végül azt vizsgálja, hogy a 18. század közepe táján miként tudatosul a anyaországtól való eltérés, mint előnyös adottság, s miként jelenik meg az „amerikaiak vagyunk" felismerés az 1760-at követő években. A III. fejezet az Új típusú forradalom-mai foglalkozik. Elsőként az 1763 után (ti. a franciák felett az amerikai kontinensen aratott győzelem után) kialakult birodalmi politikát, mindenekelőtt az adóztatási kísérlet miatti gyarmati ellenállást mutatja be, s annak az ideológiának a megerősödését, hogy a londoni kormány összeesküdött a gyarmati szabadságjogok megsemmisítésére. A forradalom kitörése okának Degler professzor nem annyira a gazdasági sérelmeket, mint inkább az amerikaiak egyre erősödő nemzeti öntudatát tekinti (Más szerzők amerikai nemzettudatról csak az 1812-14. évi újabb Anglia elleni háború után beszélnek.) A fejezet másik fele az 1776 után az egyes államokban megfogalmazott új alkotmányokkal, a hatalmi ágazatok következetes elválasztásával, valamint a „konzervatív forradalom" jellemzésével foglalkozik, amely szerint a forradalom vezetői — mint azt a Függetlenségi Nyilatkozatban elősorolt sérelmek bizonyítják — nem kívántak mást, mint a status quo ante bellum helyreállítását. Bár a konzervatív és radikális megjelölésnek az amerikai forradalomban változó a tartalma, az elemzés azt hangsúlyozza, hogy a két irányzat ellentéte a függetlenség kivívása után kapott hangsúlyt, amikor a radikálisok az államok közötti laza kapcsolatot (a konföderációt), a konzervatívok a központi kormányt (az uniót) igényelték. Az 1787. évi alkotmányozó konvenciót a konzervatívok uralták, s az új alkotmány erős központi („nemzeti") kormányt hozott létre. A fejezet befejezésül rámutat: az amerikai forradalom nem járt olyan hatalmas váltó-