Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
382 PETNEKI ÁRON készületlen haláltól (erre az útonjárónak bizony nagyobb esélye van, mint az otthon maradónak). Ezért festik hajók vitorlájára a szent óriás képét.16 4 Ezért keresi az utazó szeme a távoli templomok külső falán a hatalmas Szent Kristóf-freskókat, ezért visel Kristóf-medált.16 5 Nem véletlen, hogy az első datált európai fametszet 1423-ból ugyancsak Kristófot ábrázolja. A rajta olvasható kétsoros latin versike utal a szentkép funkciójára. Ezért veszi meg magának a vásárban útonjáró, zarándok — és tegyük hozzá: otthonülő — egyaránt: „Christofori faciem die quacunque tueris, Illa nempe die morte mala non morieris. " - vagyis amely napon Kristóf képmását látod, aznap nem halsz meg gonosz halállal.166 Még javában készülnek a Kristóf-ábrázolások, amikor Rotterdami Erasmus a Balgaság dicséretében ezt jegyzi meg: „Velük [ti. a babonás balgákkal] állnak rokonságban azok az emberek, akik abban a balga, de kellemes hiedelemben élnek, hogyha Szent Kristófot, a keresztény Polyphémost látják szobor formájában vagy képen, aznap nem halnak meg... "167 Az ifjabb Hans Holbein egy lapszéli rajza az Encomium moriae-hez egy ilyen „balga" vándort állít elénk, aki egy téglafalra felszögelt nagy Kristóf-képet bámul, kezét imára kulcsolva. A lapszéli kommentár: ,£uperstitiosus imaginum cultus"-168 Ugyanez a motívum bukkan fel a humanista Bácsi Ferenc már korábban idézett „pajkos" levelében. A kortársakra vonatkozó, gúnyos allúziókat rejtő mesés útleírásban egy ,Jiyperboleus" óriás tűnik fel, aki azt állítja magáról, hogy a Megváltónkat a tengeren átszállító Szent Kristóf leszármazottja. Hosszasan néz hősünkre, majd felkiált: „Csak nem akartok tüstént gonosz halállal elveszni 7"16 9 A védőszentet parodizáló polüphémoszi figura gúnya ( Erasmus a „Nyájas beszélgetésekében említi Polyphemos — Evangeliophoros alakját), a szkeptikus és csúfolódó hang már egy másfajta mentalitást jelent, s ugyancsak abba a kritikai vonalba kapcsolható be, ami a zarándoklat intézményét illeti. * Az európai mentalitás történetében a 16. század közepétől sok minden végérvényesen megváltozik. A reformáció két-három évtized alatt számtalan középkori elemet számol fel a hitvilágban. A katolikus egyházban is mélyreható változások mennek végbe a tridenti zsinat következményeként, s az ott hozott határozatok ugyancsak megszüntetnek számos középkori vonást. Az államban is újfajta, centralizáló törekvések kerekednek felül. Az európai hegemóniáért folyó küzdelem, a török veszély egészen más léptékben jelenik meg, mint hajdan az invesztitúra-harc vagy a keresztes háborúk eszméje. A központi hatalomnak, a birodalmi bürokráciának a jobb működés érdekében állandó postaszolgálatra van szüksége (már nem az alkalmanként küldött cursor veszi el a paraszt lovát.) A posta nemcsak üzenetet, levelet visz, hanem utazni is lehet vele. A térképekre már rárajzolják az útvonalakat, sőt a rendszeres postajáratokat is. A kommunikáció nemcsak fizikailag, hanem nyelvileg is javul, különösen a keletközép-európai térségben lesz nagyobb szerepe a latinnak, éppen az iskolázás széle-
