Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
AD VENAE ET PEREGRINI 375 gondoltam, hogy ezt nem olyan erősen teszik, inkább csak látszatból. Közben olyan borzalmasan verték magukat, mintha csak más idegen bőréről volna szó... Míg ezek ostorozzák magukat, orgona szól és más hangszereken játszanak énekszó csendül, és évről évre érkeznek a látványra éhes eretnekek és katolikusok seregei, hogy ezt az eseményt átéljék"TMMint ahogy a keresztes hadakat a középkor elsősorban fegyveres zarándoklatnak tekinti, s csak másodsorban hadjáratnak, a mi szempontunkból a fentebb már említett fegyvertelen keresztes hadjáratok is a bűnbánó-peregrinus mozgalmakhoz kapcsolódnak. Míg azonban a flagellánsok legalábbis kezdetben nem kerülnek nyíltan szembe a hivatalos egyházzal, sőt azzal együttműködnek, addig ezek a spontán népmozgalmak eleve eretnekgyanúsak. Ezek a lelki hadjárat-zarándoklatok a reakciói a tényleges keresztesháborúk sorozatos kudarcának, s szervezői (közöttük az 1251-es franciaországi pásztorhad vezére, Jakab, a „magyarországi mester") hangoztatják: a lovagok dölyfe miatt Isten nem engedi, hogy elfoglalják a Szentföldet, erre a szegény pásztorok hivatottak. Jakab mester szintén égi levélre hivatkozik, melyet Szűz Máriától kapott, s melyben az áll, hogy a francia lovagság helyett a szegény pásztorok hivatottak arra, hogy felszabadítsák Krisztus sírját, mint ahogy a pásztorok voltak az elsők, akik értesültek Jézus születéséről. Isten most is a pásztorok által akarja hirdetni dicsőségét. Jakab saját magát szentnek tartja, püspöki ornátusban jár-kel, híveinek feladja a keresztet és feloldozza őket a bűneik alól, mintha csak felszentelt pap volna. Mennyei látomásokra hivatkoznak a gyermek-kereszteshadjáratok vezetői is. A hivatalosnak is mondható közvélemény azonban rablóknak, gyilkosoknak, kiközösítetteknek, hitehagyottaknak, eretnekeknek és pogányoknak nevezi ezeket a valóban szedett-vedett seregeket, amelyekben azonban mesteremberek, sőt egynéhány nemes is ott található. A gyermekek keresztes háborújában pedig nagyobbrészt nem kisgyerekek, hanem a társadalom perifériáján mozgó fiatalkorúak és idősebb nincstelenek vesznek részt.133 Az utolsó szegény-hadjárat, a „szmirnai keresztesháború" 1344-ben sokban emlékeztet a flagelláns mozgalom kiindulására. Egy álhír folytán fellobbant lelkesedés, éppen Umbriában és Toszkánában, a keresztet prédikáló szónokok fehér csuklyás ruhája a vörös kereszttel, levelek fénylő keresztek látomásaival, mind hasonlóságot mutat a disciplinatival,13 4 Valószínűleg ugyanez a mentalitás mozgatja a 15. század közepi gyermek-zarándoklatokat, amelyek 1455 és 1462 között német földről indulnak el a bretagne-i Mont-Saint-Michel kolostorába. A legtöbben 1457-58 igen hideg telén indulnak útra, mindenfajta ellátás, védelem s szülői engedély nélkül. Az éhes, pénztelen gyerekcsapatok mindenütt gondot okoznak, amerre elvonulnak. Hírük (sőt hírhedtségük) akkora, hogy távolabbi területek történetírói is megemlékeznek az eseményről. Jan Dhigosz ezeket írja krónikájában az 1457-es esztendő alatt: ,ßbben az időben mindkét nembeli és különféle helyekről összegyűlt nagyszámú gyermek, ahogy vélték я Szentlélektől eltelve, nagy ájtatossággal és buzgósággal távoli zarándokúira kelt a Britanniai tenger melletti Szent Mihályhoz. Jóllehet a szülők viszszatartották és bezárták őket a házakba, hogy erre az útra ne indulhassanak, de ezek a gyerekek semmire sem ügyelve az ablakokon, nyílásokon és rostélyokon át kiszöktek a lakásból és a szülők akarata ellenére útra keltek Sokan csodálkozással szemlélték, sokan
