Századok – 1994

Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352

376 PETNEKI ÁRON pedig félelemmel, vajon nem az ördög incselkedése-e, hogy az apró gyermekcsék ilyen nem közönséges útra vállalkoztak, amire valamely álomlátások biztatták fel őket,"13

5 A zarándoklatok egykorú kritikája és a társadalmi deviancia Az egész Európára kiterjedő zarándoklatok szinte divatszerű terjedése már a 14. században is problémákat okoz, bírálata bizonyos pontokon már a reformáció megjelenése előtt érzékelhető, nem kis mértékben az előbb elmondott spontán jelenségek miatt. A zarándokiásnak általában mint intézménynek a megkérdőjelezésére a lutheri reformáció ad indítékot: „A Krisztus mondja: jertek én hozzám, mit futunk Rómában, Bódogasszonyhoz Coloniába, onnat a nagy Ágba, Bölcsős helyekre a szent Jakabhoz a Compostellába" - ahogy Szkárosi Horvát András írja a világ háládatlanságát ostorozó, azóta is sokat idézett versében.13

6

Ennek a kritikának a gyökerei azonban korábbiak: a devotio moderna irányzatáig nyúlnak le. Kempis Tamásnak a Krisztus követéséről írott művében, amely az egyik legnépszerűbb lelki kalauzzá válik, igen kemény sorokat olvashatunk. Érdemes az eredeti latint idézni, hogy a curiositas - fides ellentétpár még szemléletesebbé váljék: „Saepe curiositas ad peregrinationem trahit, hic sola fides. Currunt multi ad diversa loca, pro visitandis reliquiis Sanctorum, et mirantur auditis gestis eorum; ampla aedificia templorum inspiciunt et osculantur sericis et auro involuta sacra ossa ipsorum. Et ecce, tu praesens es hic apud me in altari, De us meus, Sanctus Sanctorum, Creator hominum et Dominus Angelorum. Saepe in talibus videndis curiositas est hominum, et novitas invisorum, et modicus reportatur emendationis fructus, maxime ubi est tarn levis, sine vera contritione, diseurs us. Hie autem in Sacramento altaris, to tus praesens es, Deus meus, homo Christus Jesus: ubi et copiosus percipitur aetemae salutis fructus quotiescumque fueris digne ас devote susceptus. Ad istud non trahit levitas aliquam пес curiositas aut sensualitas, sed firma fides, devota spes et sincera Caritas. "137 A latin szöveg mellé állítsuk oda Pázmány 1624-es fordítását, mely a kardinális véleménye szerint az első magyarítás. ,Még török nyelvre-is fordították úgy mond; de én ez ideig nem láttam, hogy valaki magyarul kinyomatta volna. "138

Szövegéből azonban éppen a curiositas pontos fordítása hiányzik, jóllehet az értelme ott van. (Különösen izgalmasnak tartom ezt a szövegrészletet, hogyan ír a búcsújárás és az ereklyetisztelet ellen egy tradíciókat védő, ám már a Tridentinum talaján álló barokk főpap a hitviták idején.) „Sokan ide s tova mennek a szentek teteme látni és csudálkoznak halván ezeknek életeket, nézik a templomoknak tágas éppületit, csókolgattyák aranyban és selyemben takart szent csontyokat. És imé, én Istenem, szenteknek szente, mindenek teremptője, angyalok Ura, te it jelen vagy nállam az oltáron. Amazok látásában gyakorta emberi nyughatatlan szem-julség és újság látásának kívánsága vagyon; keves haszon-is van effelébe, főképpen ahol igaz töredelmesség-nélkül vagyon a vándorlás. It pedig az oltári szentségbe az én Uram Istenem, az ember Jesus Christus, éppen jelen vagyon; és ot bőségesben adatik az örök üdvösségnek gyümölcse, valamikor méltán és ajtatosan véte-