Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
360 PETNEKI ÁRON A természet részeként a mainál sokkal jobban ki van szolgáltatva utazónk az idójárás szeszélyeinek is.4 1 Gyalog vagy lóháton legfeljebb ruházata védi, de bármilyen vastag a köpenye, egy idó után átnedvesedik. Ugyanez mondható el a legnagyobb igénybevételnek kitett lábbeliről is. A mai esőköpeny és gumicsizma vízhatlanságát nem ismeri, s ahogy a 16. század eleji Virginia-kódex mondja, Jéli időn igen meg vizesedvén és sárban fertezvén" jár.42 A por ellen fejét nem csupán kalap, hanem alatta szoros csuklya védi, mely néha maszkszerű szabásával az orrot és szájat is eltakarja.4 3 Kocsin a ponyva már több védelmet nyújt, de a szakadatlan esőzés azt is kikezdi. A hőségben vagy a rossz időben vergődő utas kiszolgáltatottságáról az írott forrásokon kívül kevés a korabeli képi ábrázolásunk, ám az annál érdekesebb. A Tacuinum sanitatis-ok, az egészséges életmódról szóló kézikönyvek — akár az ökológia előfutárainak is nevezhetnénk őket — miniatúráikon a természeti jelenségeknek, növényeknek, táplálékoknak, ruházatnak az emberi egészségre gyakorolt hatását ábrázolják. Az illusztrátorok az eső és a különféle szelek megjelenítésénél az útonjáró embert állítják elénk, akinek ruhájába belekapaszkodik a szél; szakadó esőben, lóháton vagy gyalog igyekszik száraz fedél alá.4 4 A hideg, a fagy, a hó még nagyobb ellensége az utazónak, ahogy azt majd a későbbiekben még idézett forrásokból is látni fogjuk. Itt most csak egyet emelünk ki, amely azonban korántsem a zord Skandináviáról vagy az orosz hómezőkről, hanem egy középkori magyarországi utazásról szól. Eustache Deschamps francia költő urának, VI. Károly francia királynak a követségében leánykérőben jár Magyarországon. Erzsébet, Nagy Lajos király özvegye, Lajos orléans-i herceget szeretné férjként látni a leánya, Mária mellett, és nem a már kijelölt Luxemburgi Zsigmondot. A házasság per procuram meg is köttetik, ám az ifjú férj hiába jön: Zsigmond már eljegyezte Máriát. Az utóbb füstbement frigy előkészítésére küldött Deschamp 1384-5 telén jár Magyarországon s egy nagyon furcsa hangvételű költeményben örökíti meg tapasztalatait. Hozzá kell tenni: a behavazott horvát hegyek között vezet a költő útja, ráadásul a téli viszontagságokat hiábavalóan szenvedi. ,/1 paradicsomról nem tudnék beszélni, de a pokolba elkísérhetlek benneteket, ha Lombardián akartok átmenni és a hegyek közt Magyarországba megtenni az utat. " Szőlő és gabona nem terem itt, csak fenyőfák, tövisbokrok nőnek. Jég és hó borít mindent, az év mind a tizenkét hónapjában nagy a hideg. Szarvasok, őzek, vaddisznók helyett csak zergék és medvék járnak a hegyoldalon, még a napnak sincs itt fénye; nincsenek madarak, se rendes utak, melyeken a szekerek járni tudnának. Valóságos pokol ez az ország, Lucifer lakja a testvéreivel. Egyszóval: ,JLe pais est un enfer en ce monde" vagyis az ország egy evilági pokol.45 Mindennél kifejezőbb azonban az az imádság, amelyet 1188-ban John de Bremble kanonok ír a Nagy Szent Bernát hágón való átkelése után, de már csak akkor, amikor átmelegedett és úti kalamárisában a hideg miatt befagyott tinta ismét felolvadt: „Uram, oly közel érezvén magam az Éghez szólottam Hozzád, mert tudtam, hogy imádságomat meghallgatod, vezess engem testvéreimhez, hogy elmondhassam nekik: ne jöjjenek e kínzatás helyére Z"4 6 Az idójárás szélsőségeiért, az elemi csapásokért nyilván valaki felelős,4 7 a gonosz időt azonban nyilván gonosz erők hozzák. Forgószelet, hóvihart ördögök kavarnak, ködöt, jégesőt boszorkányok okoznak.4 8 Ennek az elképzelésnek érdekes lecsa-
