Századok – 1994

Közlemények - Mesterházy Károly: Tegez és taktika a honfoglaló magyaroknál II/320

328 MESTERHÁZY KÁROLY Szerepük nyilván azonos volt. Rögzítésük a tegez hossztengelyében lehetett, és az aljzattal együtt mozgó retesz fém alkatrészeinek tarthatók. 4. Tegezfedél csontlapja Bashalomról és a bodrogszerdahelyi fogantyú A tegez oldalának e vaspálca segítségével való zárása és nyitása hosszú, keskeny, téglalap alakú, nyílást tételez fel, amelyben a fa alapra szegeit vaspálca vagy fogantyú könnyedén fel- és lehúzható volt. A fogantyú aljzata pontosan „járt" a tegez oldalán levő nyílásban, mint a régi iskolai tolltartók fa fedele a számára kialakított vájatban. A nyílás hosszát a nyílvesszők hossza határozta meg. A tegezfenéi felett annyival kellett kezdődnie, amennyi hely a tegezfejben az elrendezett nyílcsúcsok felett a tegezfedélig szabadon maradt. Az ilyen „tegezajtó" csak faléces keretben vagy sínben képzelhető el.57 A honfoglalók tegezének eddig tárgyalt jellemzői egy nagyobb egységben, az íj és nyű méretezési rendszerében szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A méretezés alanya a lovas vitéz, aki testmagasságának (karhosszának) és testi erejének megfelelően vásárolja meg íját az íjas mesternél. A nyílvesszőket már ő maga készíti a felhúzott idegnek megfelelő hosszúságban. A nyílcsúcsokat természetesen a kovács készíti, legalább kétféle minőségben: attól függően, hogy távolra vagy közelre akarnak vele lőni, és többféle formában: attól függően, mire akarnak vele lőni. A nyílvesszők hossza szabja meg a tegez hosszát. Mint a tegez szerkezeti ismertetése során eddig is láttuk, a lovas íjász csak kevés nyílvesszőt vihetett egyszerre magával. Másrészt azt is láttuk, hogy a nyílvessző készítése nagyon gondos, időigényes munka volt. Ebből következik, hogy a nyílvesszőkkel takarékoskodtak, nem lövöldözték el őket vaktába, nem pazarolták. De a legtakarékosabb, a leghatékonyabb felhasználás mellett is gyorsan elfogyhat a muníció, a tegezt 3 cm!