Századok – 1994

Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288

310 KUBINYI ANDRÁS vári rendszer sarokköve veszett el.15

9

A felmentésre mozgósított magyar seregek addig még nem egyesültek, és így nem is érkeztek meg. 1521 után az ország gyakorlatilag védtelenné vált: Nándorfehérvár nélkül még olyan mértékben sem lehetett tartani az országot, mint előbb. Ezért teljesen érthető a magyar politikusok igyekezete, hogy egyrészt diplomáciai úton, másrészt belpolitikai erőfeszítéssel biztosítsá egy támadó hadjárat megindításának lehetőségét, legalábbis azzal a minimális céllal, hogy Nándorfehérvárt visszavegyék. Azt már láttuk, hogy a nemzetközi összefogás illuzórikus volt, a magyar politikusok próbálkozásai belpolitikailag viszont csak a belső zűrzavart növelték. (Pl. a hatvani országgyűlésen — 1525 — elcsapták a főbb tisztségviselőket, nádorrá választva Werbőczyt.)160 1526-ban azután megismétlődött Nándorfehérvár, csak sokkal súlyosabb következményekkel. Szulejmán újra megindult Magyarország ellen, de akár 1521-ben, a mozgósítás most sem sikerült. A magyar sereg — de ezúttal sem teljesen — csak augusztus végére jött össze Mohácsnál, majdnem ugyanúgy, mint öt évvel azelőtt. Közben azonban sikerült a töröknek a Duna menti várakat elfoglalnia. A mozgósítás elhúzódása teljesen érthető: meg kell várni az aratást. Erre nem csupán a nemesség önző érdeke, hanem a hadsereg élelmezése miatt is szükség volt.16

1

Mohács végeredménye ismert: a királlyal az élén az ország előkelőinek jelentős hányada elesett. A következményei miatt legnagyobb bajt Lajos vízbefulladása okozta.16

2 Összefoglalóan újra fel kell tennünk a felelősség kérdését. Az uralkodó osztály felelőssége vitathatatlan ugyan, de az objektív körülmények egy kevésbé önző, jobban politizáló vezetőréteg esetén is valószínűleg sokban hasonló eredményekhez vezettek volna.16

3 JEGYZETEK 1 A Jagelló-kor historiográfiáját legutoljára Sebók Ferenc állította össze és értékelte a JATE-n megvédett kéziratos egyetemi doktori értekezésében. — A csehországi Jagelló-kor nagy monográfiájából eddig tudomásom szerint csak egy kötet jelent meg: Josef Macek Jagellonsky vek v ceskych zemích (1471-1526), I. k. Hospodárská základna a královská moc, Praha 1992. 2 Erre Szakály Ferenc: A mohácsi csata. (Sorsdöntő történelmi napok 2.) Bp. 1975. 44. mutatott rá. 3 Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában, Bp. 1909.18-19. nem ismerte fel ennek jelentőségét. A törvény — helyesebben a tágabb királyi tanács határozata — kiadva: Martinus Georgius Kovachich, Suplementum ad Vestigia comiüorum apud Hungaros, II. k. Budae 1800, 398-418. 4 Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején, Századok 121. (1988) 147-212. 5 Dl. 23067. 6 Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez. Tanulmányok Budapest múltjából 21 (1979) 7-48. 7 Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban, Kolozsvár é. n. 532-533. — Uó.: Középkori jogunk elemei. Bp. 1972., 75-76. —Joseph Holub: Quod omnes tangit..., Revue Historique de Droit français et étranger 28 (1951) 97-?02. 8 Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 5 (1971) 305. táblázata alapján. 9 Uo. Engel 310 mezővárossal és 5013 faluval számol. Azért vettem a 800-850 városias települést, amelyek között Csánki nyomán országos vásártartó helyek, ill. csak egyszer mezővárosként előfordulók is előfordulnak, hogy Engel hasonló adataival össze lehessen hasonlítani. Ld. még alább, 56. j.