Századok – 1994
Tanulmányok - Zsoldos Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései) II/254
A VÁRJOBBÁGYI JOGÁLLÁS ANYAGI HÁTTERE 261 „közteher"-ben osztoztak az Árpád-kori magyar társadalom más csoportjaival, s a dénáradó megadásának kötelezettsége független volt mind várnépi jogállásuktól, mind szőlőművesi szolgálatuktól. Ugyanez a megállapítás az ispánnak nyújtott szállásadás esetére is igaz: a descensus megadása követelhető volt a várszervezet népeinek más csoportjaitól44 éppúgy, mint a birtokos közszabadok népeitől.4 5 Az oklevélben említett „fekes pénz"-ről nem tudunk bővebbet, s az ököradás kötelezettségéről is csak korlátozott ismereteink vannak. Egy, a Váradi Regestrumban feljegyzett jogeset szerint a vár preco'mak feladatai közé tartozott, hogy ökröket gyűjtsenek be a király részére, s elöljárójuknak, a hirdetőnagynak kellett azokról számot adnia.46 Nem derül azonban ki ebből a tudósításból, hogy kiktől s milyen feltételek mellett szedték az ökröket. Az Aranybulla azon cikkelye, mely arról rendelkezik, hogy az ispánok csak ispánságuk jogaival éljenek, a királynak fenntartott jövedelmek között sorolja fel — egyebek mellett — az „ökrök"-et is.47 Az a körülmény, hogy a felsorolás megkülönbözteti az „ökrök"-et (boves) a várszervezettől befolyó jövedelmek királyt illető részétől (duas partes castrorum), arra enged következtetni, hogy olyan állatadóról van szó, amelyet a vármegyékben a királyi várszervezet apparátusával hajtottak be, de az nemcsak a várszervezet adózóit terhelte,48 hanem más — az Aranybulla szövege által homályban hagyott — népeket is.4 9 Ennek alapján valószínű, hogy az ököradó a szabad dénárokhoz és a szállásadáshoz hasonlóan különböző jogállású társadalmi csoportoktól — bár talán azokhoz képest szűkebb körben — behajtott teher lehetett. A győri vár szőlőművesei várnépi státusuk alapján a debitum centurionis — hozzávetőleg: „a száznagy járandósága" — nevű, ismeretlen nagyságú összeget fizették mindaddig, míg 1240-ben IV. Béla felmentést nem adott nekik alóla, megszüntetvén a körükben egyúttal a száznagyi tisztséget is. Mivel a királyi várszervezetben eredetileg általános volt a várnépbeliek száznagyi kerületekbe szervezése, a centurionatus élén álló száznagy járandóságának a fizetése is általános lehetett, s így az szükségszerűen magához a várnépi jogálláshoz kapcsolódott.50 Igen valószínű, hogy a más esetekben emlegetett „várnépbeliek tartozása" (castrensium pensio, debitum castrensium) alatt is ez értendő, annál is inkább, mert mindkét kifejezés státusperekben, a várnépi jogállás egyfajta értelmezéseként vagy magyarázataként kerül elő.51 A harmadik elem, mely hozzájárult a győri szőlőművesek terheinek sorozatához, a kérdéses várnépbelieknek a státusukon belül ellátott szolgálatából (officium),51 nevezetesen a szőlőművelésből adódott, s 1240-ben IV. Béla a fentiekben összefoglalt módon szabályozta teljesítésének rendjét. Aligha szorul külön bizonyításra, hogy az adó- és szolgáltatásterhek ezen összetevője szintén általánosan megvolt a várnépbelieknél, ám az is bizonyosra vehető, hogy konkrét megjelenési formája a különböző officiumoknak (kenyérsütés, halászat, vadászat, híd- vagy kapuőrzés, stb.)53 megfelelően más és más volt. Tálkészítő várnépbeliek5 4 lehettek azon három Bács megyei, de a bodrogi vár alá tartozó falu lakói, akiket IV. Béla 1237-ben az újonnan alapított bélakúti apátságnak engedett át azon rendelkezés mellett, hogy minden háznépük évente nyolc — öt szerémi köböllel számolt — akó gabonát, egy tyúkot és két dénárt, továbbá egy tálat (scutellam) adjon az egyháznak, s mindezt az uralkodó mint szokásos kötelezettséget (consuetum debitum) jelölte meg. Ez az adat alátámasztja azt az egyébként is nagyon valószínű elgondolást, hogy a várszervezet-
