Századok – 1994

Tanulmányok - Zsoldos Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései) II/254

260 ZSOLDOS ATTILA valamely környék vagy közösség legnagyobb pénzösszeggel rendelkező tagja is lehe­tett. Erre utaló adatot tartott fenn egy 1317. évi oklevél, mely szerint a veszprémi püspök népei közül bizonyos Chychou-i Illés és fiai hűtlenségbe estek, s ezért a püspök fogságra vetette őket. A szabadonbocsátásuk érdekében kezességet vállaló hat különböző jogállású személy közül egy várjobbágy, Simon fia László tíz márka erejéig volt kész helyt állni, míg a többiek csupán két-öt márkát vállaltak.34 A kész­pénzzel rendelkező, gazdagabb várjobbágyok birtokaikat vásárlás révén gyarapíthat­ták, ami, ha nem is mondható általánosnak, mindenesetre kivételes sem volt.3 5 Meglehetősen egyoldalú lenne a várjobbágyság anyagi hátterét kutató vizsgá­latunk, ha nem szentelnénk némi figyelmet a várjobbágyi vagyont apasztó körülmé­nyeknek is. Eltekintve olyan véletlenszerűnek tartható és esetlegesen bekövetkező eseményektől, mint amilyen egy ellenséges hadsereg betörése és pusztítása, kedve­zőtlen időjárás vagy más természetű elemi csapás, egyetlen dolog jöhet szóba a vár­jobbágyi javak rendszeres megcsapolójaként: az adózás. Miként más esetekben, ez alkalommal sem tanulság nélkül való legalább váz­latosan áttekinteni a várjobbágyinál kedvezőtlenebb helyzetben élő várszervezetbe­liekre vonatkozó ismereteinket. A várnépbeliek és a közülük kiemelt jobbágyok adókból és egyéb szolgáltatásokból összeálló terheinek szemrevételezése annál is inkább indokolt, mert hasznos támpontokra lelhetünk ennek révén a várjobbágyi adózás kérdéseinek megítéléséhez. A várnépbeliek terheinek meglehetősen széles skálájáról adnak számot Árpád­kori forrásaink. A győri vár szőlőműves várnépeinek helyzetét szabályozó 1240. évi királyi rendelkezés különösen gazdag az ezekre vonatkozó utalások tekintetében. E szerint a szőlőművesek korábban háznépenként a művelt szőlőkből nyert bor felét adták át adóként — melynek kétharmada a királynak, egyharmada a győri ispánnak jutott a szokásos rend szerint —, s a bor másik fele maradt meg nekik; 1240 után azonban háznépenként húsz bolgyáni, azaz szerémi36 köböl3 7 bort kellett a győri ispánnak átengedniük, s egy pondust kellett fizetniük a királyi pohárnokok ispánjá­nak Szent Mihálykor, ez utóbbit alighanem a korábbi királyi rész fejében.38 Megsza­badította IV. Béla a szőlőműveseket az ispánnak járó szállásadás kötelezettségétől, a szabad dénárok és egy bizonyos „fekes pénz" (fekespenez) nevű adó fizetésétől, továbbá felmentette őket mind az ököradás, mind a száznagynak fizetendő debitum terhétől. Intézkedett a király továbbá arról is, hogy tizedszedéskor két dénárt adja­nak az ispánnak.3 9 Az oklevél által felsorakoztatott adatok ismeretében szét tudjuk választani a várnépbelieket terhelő adók és szolgáltatások három csoportját.4 0 A szabad dénárok általánosan fizetett adónem volt, amelyet Könyves Kálmán törvénye szerint koráb­ban — Györffy György feltételezése szerint Szent István uralkodásának idejétől kezdve4 1 — minden szabad {liber) nevet viselőtől beszedtek, ám Kálmán reformja értelmében az önálló földtulajdoni? al rendelkező közszabadok személyüket illetően mentesültek megfizetése alól.42 A várnépbeliek és a közöttük letelepedett hospeseк azonban Kálmán törvénye után is fizették a nyolcdénáros adót, miként a nem vár­szervezeti földeken élő vendégtelepesek és — az 1222. évi Aranybulla rendelkezéséig — a királyi szerviensek, a 11-12. század társadalmának birtokos közszabadjai, birto­kain élő népek is.43 Ennek megfizetésekor tehát a győri vár szőlőművesei egyfajta

Next

/
Thumbnails
Contents