Századok – 1994
Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223
246 LASZLOVSZKY JÓZSEF sen nagy tiszteletnek örvendett Magyarországon. Döntésükben ugyancsak nagy szerepe lehet annak, hogy a Párizsból eltávozó, velük személyes kapcsolatban álló angol tudósok hazatérve országuk legjelentősebb egyházi méltóságait foglalták el. Ez lehet magyarázat arra is, hogy miért kapott Magyarországi Miklós a királyi udvartól támogatást egy olyan időszakban, amikor az uralkodó a Szentföldön harcolt, majd fog ságban volt. Jól ismert tény, hogy Oroszlánszívű Richárd távollétében a királyi udvar irányításában nagyon fontos szerepet játszottak egyházi személyiségek. Ezek nem minden esetben az egyházi hierarchia legmagasabb tisztségeit betöltő személyek voltak, hiszen sokan e tisztségek viselői közül elkísérték a királyt, ahogy a canterburyi érsek is. így különösen fontos szerepet kaptak azok az egyháziak, akik már korábban is részt vettek a királyi udvar adminisztratív, bíráskodási és közigazgatási tevékenységében. A korábban is erősen összefonódó egyházi és világi irányítási struktúrán belül a király távollétében az egyházi oldal erősödött meg. Jól mutatja ezt az a tény, hogy a király kiszabadítását célzó tárgyalásokat és a hatalmas váltságdíj összeszedését a canterburyi érsek vezetésével a püspöki kar valósította meg.123 A királyi udvar napi ügyeinek vitelét pedig jórészt azok a klerikusok látták el, akik gyakran párizsi tanulmányok után királyi megbízásokat kaptak, és gyakorlatot szereztek ebben a munkában. Ha személyhez nem is tudjuk kapcsolni Magyarországi Miklós udvari pártfogóját, mindenféleképpen ebben a körben kell keresni azt a támogatót, aki kieszközölte számára a királyi udvar pénzügyi segítségét a király távollétében. Ezen klerikusok ugyanakkor maguk is aktív szerepet játszottak az új angliai oktatási és szellemi központok életében. Érthető, hogy a magyar klerikusok éppen ezeken a helyeken jelennek meg. így válhatott Magyarországi Miklós az oxfordi egyetem egyik legelső külföldi hallgatójává, és egyben az első magyar oxfordi diákká. Összefoglalás Végigtekintve az angol magyar kapcsolatok történetén a 12. század második felében, megállapíthatjuk, hogy ezek korántsem tekinthetők sporadikus, véletlenszerűen kialakuló eseményeknek. Egyes időszakokban, így főként all. század közepén, a 12. század második felében, és a 13. század elején különösen aktív kapcsolatfelvételre vannak adataink. Ezek rendkívül különböző történeti szituációkban keletkeztek, de közös vonásuk, hogy fontos szerepet kapott bennük az egyház, annak főpapjai és a szerzetesrendek. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy egyedül az egyház volt ebben az időszakban igazán egyetemesnek, nemzetközinek és országok felettinek tekinthető. Főpapjai és szerzetesei rendkívüli mobilitásról tesznek tanúbizonyságot, közös nyelvük, képzettségük, zarándokútjaik, jogi ismereteik kozmopolita jelleget mutatnak. Lehetőségük van arra, hogy akár az egyes országok közötti ellenségeskedésen is felülemelkedjenek, és rendkívül jól működő információs hálózattal rendelkeztek. Mindezek nagy mértékben elősegíthették, hogy két olyan távoli ország között is, mint Anglia és Magyarország, kontaktusokat építsenek ki. Ezekre bizton számíthattak a királyi udvarokban is, és mivel ugyanez a réteg fontos szerepet töltött be az uralkodói politika és adminisztráció irányításában, lehetőségük volt arra, hogy ilyen kapcsolataikat a dinasztikus külpolitikában is kamatoztathassák. Mivel ez a klerikus réteg volt a nemzetközi diplomácia legfőbb hordozója is, a világi és egyházi kapcsolatok állán-
