Századok – 1994

Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 12. SZÁZADBAN 245 ment Lincolnba, amikor Peter de Hungaria bizonyíthatóan először kerül említésre a lincolni forrásokban. Kronológiailag ugyanide csatolható Magyarországi Miklós megjelenése is Oxfordban, a Pipe Rollok tanúsága szerint. Péter lincolni megjelenése jobban adatolható, mint Miklósé, de a két hely korabeli kapcsolatai ez utóbbihoz is közvetett adatokat szolgáltatnak. A 12. század utolsó évtizedében ugyanis nyilvánvaló nyomai vannak az egyre nagyobb hírnévre szert tevő egyetem és a fénykorát élő katedrális iskola kontaktusainak. Ilyen módon fennáll annak a lehetősége, hogy ebben az esetben is közvetett angol-magyar kapcsolatokra figyeljünk fel, elsősorban a párizsi előzmények figyelembe vételével. Mindezek mellett ki kell térnünk a két kulturális központ említett kapcsolataira is. „ Although there is no evidence of the Bishop {of Lincoln}'s patronage of the nascent university {Oxford} the two most distinguished canonists of the Lincoln chapter, Simon of Southwell and John of Tynemouth were both masters there and the former also taught at Paris."119

A korábban említett John of Cornwall valószínűleg szintén előadott Oxfordban, Gerald of Wales két évet együtt töltött Walter érsekkel Oxfordban, valamint párizsi és lincolni mestere — William de Montibus — is itt tanult korábban. 120

Ez utóbbi tanítványai közé tartozott Alexander Nequam is, aki teológiát tanult Oxfordban. 12

1

Walesi Gerald életpályája sok szempontból rokon más korabeli tudóséval, így például Edmund of Abingdon 1185 és 1190 között tanult Párizsban, majd 1195 és 1200 között Oxfordban tanított. A lincolni katedrális és az oxfordi egyetem között az Eynsham apátság is összekötő kapcsot jelentett. 12

2

E viszonylag laza kontaktusrendszer mellett sokkal fontosabb az a vázolt párhuzamosság, amely kimutatható a két szellemi központ tanárainak életpályájában. Legtöbbjük az 1170-es évektől kezdve Párizsban tanult vagy tanított, és ugyanez érvényes a későbbi generációra is, akiknek a párizsi tartózkodása az 1190-es évekre tehető. 1193 után azonban sorra visszatértek szülőföldjükre, mivel az angol-francia háborúskodás erre kényszerítette őket. Az oxfordi egyetem 12. század végi felemelkedésének, nemzetközivé válásának éppen az az oka, hogy a jelentős tudósok Párizsból hazatérve a fiatal egyetem tanárai lesznek. Magyarországi Miklós felbukkanása jól illeszkedik ehhez a folyamathoz. Ugyanakkor Magyarországi Péter lincolni tevékenysége arra is bizonyíték, hogy a magyar klerikusok angliai megjelenése nem tekinthető unikumnak. A 13. század elejének jól adatolható angol-magyar kapcsolatai pedig annak is bizonyítékai, hogy ez a III. Béla uralkodása alatt felerősödő folyamat nemcsak egy rövid, epizódszerű jelenség. III. Béla külpolitikájának tudatos nyugati orientációja és az azt megalapozó egyházi kapcsolatrendszer nyomán a magyar diákok szükségszerűen jelentek meg a párizsi egyetemen. Az erősödő francia-magyar kulturális kapcsolatok szempontjából III. Béla és franciaországi Margit házassága döntő jelentőségű, de egyben mérföldkő az angol-magyar kapcsolatokban is. Az 1190-es évek elején Oxfordban és Lincolnban megjelenő magyar klerikusok Párizsban együtt tanultak angolokkal, és mestereik között is számos angol volt. I. Richárd és II. Fülöp kiújuló háborúskodása nyomán nagy valószínűséggel együtt hagyták el Párizst, és utaztak a korabeli Anglia új, egyre híresebbé váló oktatási központjaiba. Választásukat elősegítette, hogy ismertek voltak hazájuk és a szigetország dinasztikus kapcsolatai, és vonzó lehetett számukra az az egyházi közösség, amelynek legnagyobb egyénisége — Becket Tamás — különö-