Századok – 1994

Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 12. SZÁZADBAN 237 1194. február 4-én vált egyértelművé, amikor is Oroszlánszívű Richárd kiszabadult fogságából. Az uralkodó nagyon gyorsan kívánt hazatérni, de így is csak 1194. március 13-án tudott partraszállni Sandwichnél.8

0

Az időpontok összevetése tehát mindenképpen kétségessé teszi ezt a megoldási lehetőséget. Ehhez még azt is hozzáfűzhetjük, hogy a Nicholausra vonatkozó forrás nem zárja ki, hogy akár már 1193 Michaelmas előtt megérkezett Oxfordba. A Pipe Rollokat ugyanis minden évben Michaelmasra készítették el, mivel a sheriffeknek ekkor kellett megjelenniük az Upper Exchequernél, és az elszámolásokat bemutatni.81

A pénzügyi elszámolás határnapja tehát nem feltétlenül jelenti Nicholaus oxfordi tartózkodásának kezdő napját, csupán azt, hogy ekkor már biztosan Oxfordban tartózkodott. A megelőző „pénzügyi év" egy korábbi szakaszában is érkezhetett, és ez még inkább kizárja annak a lehetőségét, hogy tanulmányai összefüggenek Oroszlánszívű Richárd kiszabadításával. Másrészt a korszak politikai kapcsolatai sem támasztják alá Stenton elképzelését. E kérdés kapcsán megállapíthatjuk, hogy a német-római császár és a magyar uralkodó közötti kapcsolat nem volt különösen jó. Barbarossa Frigyes szentföldi útja során érintette Magyarországot, és ekkor különösen baráti viszonyt épített ki III. Bélával. A keresztes hadjárat egy későbbi szakaszában azonban ez a viszony megromlott, és a későbbi időszakban a császár és a magyar király viszonya ha nem is volt ellenséges, de különösen jónak sem volt mondható. III. Béla ugyan szerepet játszott az európai uralkodók közötti ellentétek elsimításában, mint például a keresztes sereg és a bizánci császár közötti ellentétek feloldásában. A korabeli források több ponton is utalnak erre, de semmiféle konkrét adattal nem rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a magyar király vagy képviselői bármilyen szerepet játszottak volna az angol uralkodó kiszabadítását célzó tárgyalásokban. Az ilyen források hiánya azért is sokatmondó, mivel Oroszlánszívű Richárd fogságának körülményei és a tárgyalások jól ismertek. Ismerjük, hogy kik vettek részt a megbeszélésekben, és a leírások olyan apró részletekről is beszámolnak, hogy Richárd sólymokat hozattatott magának.82

Mindezek alapján Magyarországi Miklós „diplomáciai" szolgálatait nem tekinthetjük reális magyarázatnak. H.G.H. Richardson megállapításaival már részben foglalkoztunk a „de Hungaria" kifejezés értelmezése kapcsán, de más következtetéseit is szükséges megvizsgálni. Mindenféleképpen elfogadjuk véleményét Nicholaus anyagi helyzetével kapcsolatban. ő mutatott rá, hogy nem tartható fenn az a romantikus elképzelés, hogy Nicholaus szegény diák lett volna, és ezért támogatta a, jószívű" uralkodó. Véleménye szerint a királyi udvarból számára kiutalt támogatás igen jelentős összeg volt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a spanyol királynő klerikusai Northamptonban csak heti 2 s.-t kaptak. Hasonlóképpen az is meggyőző érv a kérdéssel kapcsolatban, hogy Miklós ellátmányából legalább két szolgát is tartott.83

Richardson megállapításait néhány további adattal is kiegészíthetjük, amelyek alátámasztják véleményét. A 12. század második felében, végén Párizsban felbukkanó magyar diákok nagy valószínűséggel az arisztokrácia tagjai, vagyonos emberek voltak. Vonatkozik ez Lukácsra, a későbbi esztergomi érsekre is, aki gazdag családból származott. Egy másik párizsi magyar diák, Bethlem, gazdagságáról pedig részletesebb adatokkal is rendelkezünk. A Sainte Geneviève kolostorban meghalt magyar fiatalember szülei több alkalommal is gazdag ajándékot küldtek a monostornak. „De caetero