Századok – 1994
Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223
238 LASZLOVSZKY JÓZSEF vobis quotidianas et uberes gratias agimus super beneficiis vestris, qui primis secunda muneribus addidistis. Attulerunt nobis xénia devotionis vestrae duas casulas sericas, et unum vexillum et marcam argenti, cum nummo aureo, et quinque solidis ad faciendum calicem, et aquum album ad convehendos lapides in opus aedificii nostr liberaliter obtulerunt. Rétribuât vobis Deus in vita aeterna et pro tantis benefit vestris bénéficiât vobis in aeternum. ..." íija az apát a magyar diák szüleinek.84 Richardson arra is rámutatott, hogy a közeli időszak Pipe Rolljaiban Geoffrey, Hugh, Reginald és Roger is előfordul hasonló, Magyarországra utaló névformával. Óróluk azonban semmiféle további információval nem rendelkezünk, és pályafutásuk egyenlőre nem rekonstruálható úgy, mint a lincolni magyar klerikusoké. Richardson a Pipe Rollok segítségével kísérelte meg Magyarországi Miklós további életútját is megrajzolni. „The Nicholaus of the close Rolls may be the Oxford scholar: he is described as a clerk of Henry de Vere and was presented by the king to a prebend in the church of Chester which I take to mean Lichfield."85 Ez utóbbi azonosítás azonban véleményünk szerint nem bizonyítható egyértelműen. A Nicholaus a korabeli Angliában is közkeletű név volt, így emiatt nem biztos, hogy a „de Hungaria" formula nélkül előforduló, ilyen nevű egyházi személyek azonosak volnának az oxfordi magyar diákkal. A lincolni forrásokban például minden említésnél következetesen alkalmazzák a keresztnevek mellett a pontosító, származásra utaló névformát. A Richardson által idézett források tehát nem tekinthetők egyértelműnek abból a szempontból, hogy vajon az említett Nicholaus valóban azonos-e Magyarországi Miklóssal, és emiatt a magyar klerikus Oxford utáni pályafutása továbbra is tisztázatlan. Hasonlóképpen nem tekintjük bizonyíthatónak H. Mayr-Harting Nicholausra vonatkozó következtetéseit. Ahogy már szó esett róla, a szerző a decretális gyűjtemények vizsgálata alapján tért ki a kérdésre. Charles Duggan kutatásai nyomán megkísérelte meghatározni, hogy a Wigorniensis néven ismert dekretális gyűjteménynek ki volt az összeállítója. Vizsgálta, hogy a korszak mely jeles püspökei, érsekei állhatnak mögöttük, és az egyházi vezetők famíliáján belül ki lehetett az, aki a dekretális gyűjtemény írásos rögzítését irányította. A gyűjtemény Baldwin of Ford köréhez kapcsolható, aki worcesteri püspök /1180-1184/ majd canterburyi érsek /1184-1190/ volt. Mindkét helyen fontos tisztségeket töltött be mellette Master Silvester. Mayr-Harting szerint ő lehetett a gyűjtemény írásbafoglalója, mivel számos korabeli adat utal arra, hogy megfelelő személy volt e feladat ellátására. A Wigorniensis gyűjteményhez az összeállítás elkészülte után valamennyi idővel még egy szöveget kapcsoltak. Ennek lejegyzője más volt mint a megelőző szövegek írnoka. /А gyűjteményt több kéz jegyezte le, az összeállító és az írnok személye ugyanis általában különvált. Az utolsó szöveg kivételével azonban minden egyes kézíráshoz több szöveg kapcsolódik./ Ez az utolsó dekrétum a magyar egyházzal kapcsolatos kérdéseket érint. Mayr-Harting ezt külödeges jelenségnek tartja, és a probléma megoldásaként az alább idézett módon említi Nicholaus clericust. "...Before we leave Wigorniensis it is worth glacing at its last decretal, which concerns the church in Hungary. It was written into the manuscript later in a hand different from any of the proceding ones. How could such a decretal have been obtained and added? A person called Nicholaus clerk of Hungary was residing in the schools at Oxford from 1193
