Századok – 1994
Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223
232 LASZLOVSZKY JÓZSEF állhattak III. Béla külpolitikai irányváltásának a hátterében is, és valószínűleg fontos szerepük volt Margit és a magyar király házasságának létrejöttében. Az 1180-as évektől azonban világos jelei vannak az egyházi kapcsolatokra támaszkodó, de attól részben független királyi kontaktuskeresésnek Nyugat-Európa, és ezen belül Anglia irányába is. Magyarországi Miklós, az oxfordi diák 1936-ban adta ki újra Powicke és Emden azt a művet, amely széles körben ismertté tette Magyarországi Miklós nevét. Rashdall európai egyetemekről szóló hatalmas összefoglalása mindig is kézikönyvként forgott közkézen, és a bővített újrakiadás ma is az alapművek közé tartozik.44 E mű nyomán vált általánosan ismertté az, hogy Nicholaus clericus, egy magyarországi egyházi személyiség tanulmányokat folytatott az oxfordi egyetemen, és ezalatt, a királyi számadások szerint, Oroszlánszívű Richárd udvarából kapott anyagi támogatást. A részletes forrásközlést a Pipe Roll Society a múlt század végén publikálta, amikor közreadták Oroszlánszívű Richárd számadáslistáit is.45 A Pipe Rollokra hivatkozott Rashdall is művének első kiadásában,46 és ezek alapján már az 1886-ban kiadott oxfordi egyetemtörténeti összefoglalásban is helyt kapott az információ.4 7 Érdekes módon azonban ekkor nem keltett különösebb érdeklődést a Nicholausra vonatkozó adat. A későbbiekben megfigyelhető széleskörű idézése valószínűleg összefügg azzal, hogy a hazai történetírás időközben felfigyelt arra, hogy a 12. század második felében magyar diákok gyakran bukkannak fel a párizsi egyetemen, és ott különféle tanulmányokat folytatnak.4 8 Fest Sándor foglalkozott elsőként a hazai irodalomban Magyarországi Miklóssal. Az Aranybulla és a Magna Carta közötti kapcsolatok feldolgozása során részletesen kitért a III. Béla kori angol-magyar kontaktusokra is. Az 1934 őszén megjelent cikkben a következő megállapításokat tette: „III. Béla korából van adatunk az első magyar oxfordi diákról is. Ez Nicolaus de Hungaria, ki három évig, 1194-től 1196-ig tanult Oxfordban. Meglepő, mert hisz ebben a korban Párizs sokkal jobban vonzotta a külföldieket, a magyarokat is, mint a jóval kevésbé ismeretes oxfordi iskola. És bár tudunk róla, hogy angol diákok egyszer-egyszer tömegesen vonultak Párizsból Oxfordba, hogy Párizs meg Oxford között az angolok nagy száma állandó kapcsolatot jelentett és így lehetséges volt egy-egy külföldi »clericus«-nak is Párizsból Oxfordba való eljutása, de azért Nicolaus de Hungaria angol főiskolai tanulásában mégis egyik jelét látjuk a III. Béla korabeli angol és magyar kapcsolatoknak is. Jelét annak, hogy az angol szellemi élet nincsen olyan ködös távolban mitőlünk, mint amilyenben addig volt." Fest az eredeti Pipe Roll kiadás alapján írt erről a kérdésről, de hibásan adta meg az éveket, és nem minden Nicholausra vonatkozó forráshelyet idézett.49 1937-ben egy kis közleményt jelentetett meg a Századokban az angol-magyar érintkezések újabb adatairól, és ebben röviden foglalkozott Rashdall és Lyte alapján Magyarországi Miklóssal. Utal külföldi diákok felbukkanására az oxfordi egyetemen az 1190-es évektől kezdődően, és az egyetem egyre növekvő nemzetközi hírnevére. Nicholaus tanulmányait dinasztikus kapcsolatokkal magyarázta: „Oroszlánszívű Richárd angol