Századok – 1994
Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223
230 LASZLOVSZKY JÓZSEF szőtt abban, hogy Sven Péter dán királyt elűzzék az országból, és harcában Barbarossa Frigyes támogatottjával került szembe. Az érsek Rómába utazott, és ott megszerezte az egyházi fennhatóságot egész Skandinávia felett. Hazatérése közben a német császár elfogta, börtönbe vetette, és csak a pápa erélyes tiltakozása után szabadult ki. Törekvései azonban nem valósultak meg, mivel később az érsek támogatottja, Waldemar is szembe fordul vele, és Eskil kénytelen száműzetésbe menni. Végül egy későbbi érsek, Absalon, tudja elképzeléseit megvalósítani, 1182-ben. A történet és Eskil cselekedetei jól ismertek voltak Európa-szerte, és Gerics joggal mutatott rá az események hasonlóságaira Lukács érsek és a magyar uralkodó harcában. A három érsek, Becket Tamás, Eskil és Lukács, harcának hátterében ugyanaz a probléma áll, az uralkodó jogainak kérdése országának egyházi ügyeiben. Az invesztitúra harc szempontjából ez nem új jelenség, viszont az 1150-es évektől kezdődően egyértelmű jelei vannak, hogy az egyházi vezetők harca uralkodójukkal új formát vesz fel. Ez az időszak egybeesik a klasszikus kánonjogtudomány korszakával. Ennek kezdőpontját az 1140-es, de újabban az 1150-es évekhez szokták kapcsolni. Legfontosabb jellemzője, hogy az egyes egyházi központokban szisztematikusan gyűjteményekbe foglalják a pápai dekrétumokat, és az egyes egyházi vezetőkhöz írt leveleket. Ezek a dekretális gyűjtemények nem csupán az adott egyházmegye, vagy ország ügyeivel foglalkozó iratokat gyűjtik össze, hanem más területekét is. A gyűjtemények célja a kánonjogi kérdések megoldásához precedens ügyeket felgyűjteni, és ebben az összefüggésben nem játszanak szerepet az országhatárok, hanem csak az „egyetemes" egyházi szempontok. A gyűjtemények létrehozói, a kánonjog alkalmazói abból a klerikus körből kerülnek ki, akik az új oktatási központokban, például a párizsi iskolákban szerezték meg tudásukat. Ezek a helyek eleve nemzetközi jellegűek, Európa minden területéről érkeznek ide a diákok, akik aztán vezető pozíciókba kerülnek országuk egyházi hierarchiájában. Nemzetközi kapcsolataik nem csupán a dekretális gyűjtemények alapján mérhetők le, hanem személyes kontaktusokra is épülnek. Értesülnek egymás országainak eseményeiről, világi és egyházi ügyekben találkoznak egymással. Nem véletlen az sem, hogy a korábbi zsinatokhoz képest az 1179-ben megrendezett harmadik egyetemes, első lateráni zsinatot a kortársak is a korábbi zsinatokhoz nem hasonlíthatónak tartották. Gyakran ezért nevezték első egyetemes zsinatnak is. A találkozón valóban az akkori egész keresztény világból ott voltak a küldöttek. Püspökök jöttek Spanyolországból, Franciaországból, Angliából, Írországból, Skóciából, Németországból, Dániából és Magyarországról, de ugyanígy ott voltak a palesztinai egyház küldöttei is. Az ilyen nagyszabású és ritkábban megrendezésre kerülő eseményeken kívül számos más kapcsolattartási lehetőség volt.3 7 Nem véletlen tehát, hogy a decretálisokban több magyar vonatkozású szöveget jegyeztek le. Hasonlóképpen hazánkban is voítak ilyen gyűjtemények, még ha ezek el is pusztultak. A kánonjogi gyűjtemények fontos szerepet játszottak az egyházi bíráskodásban, és ennek nemzetközi jellege is számottevő eleme volt a kapcsolattartásnak. Vitatott egyházjogi ügyek eldöntésére ugyanis a pápa nemcsak saját nunciusait küldhette el egy adott országba, hanem egy konkrét kérdés tisztázására kijelölt az egyházjogban jártas, független, más területről származó klerikust. Ezek ugyan legtöbb-
