Századok – 1994
Történeti irodalom - Dan V. Pleshoyano: Colonel Nicolae Plesoianu and the National Regeneration Movement in Walachia (Ism.: Miskolczy Ambrus) I/207
208 TÖRTÉNETI IRODALOM 208 Géza András von Geyr SÁNDOR WEKERLE 1848-1921. DIE POLITISCHE BIOGRAPHIE EINES UNGARISCHEN STAATSMANNES DER DONAUMONARCHIE. (Südosteuropaischen Arbeiten 91. R. Oldenbourg Verlag, 1993. München, S. 529) WEKERLE SÁNDOR 1848-1921. A DUNAI MONARCHIA MAGYAR ÁLLAMFÉRFIÁNAK POLITIKAI ÉLETRAJZA. A dualizmus-kori Magyarország történetének kutatásában az elmúlt húsz évben tapasztalható reneszánsz dacára nem született monografikus feldolgozás a korszak talán legtipikusabb polgári liberális államférfiáról, a Lajtán innen és túl nagy tekintélynek örvendő pénzügyi szakemberről, arról a politikusról, aki kivételesen három ízben is Magyarország miniszterelnökének mondhatta magát. Ez a tény is jelzi kutatásaink és érdeklődésünk egyoldalúságait, fogyatékosságait, s a történelmet formáló személyiségek szerepének alábecsülését. Az meg már meglepőnek sem mondható, hogy a fent jelzett adósság törlesztéséhez a fiatal történész generáció tehetséges tagja, a magyar és német nyelvterület irodalmának egyenlő színvonalú ismerője, a Müncheni Egyetemen diplomázó, és ott e munkával doktori fokozatot szerző Géza von Geyr — itthoni barátainak Geyr Géza — látott hozzá. (A félreértések elkerülése érdekében előre kell bocsátanunk, hogy a szerző Bajorországban született, s bár ősei, rokonai Magyarországhoz kötik, ő már igazi bajor, igazi német történészként fogott hozzá a dunai monarchia történetének vizsgálatához, s a neki leginkább szimpatikusnak bizonyult Wekerle Sándor politikai életrajzának megírásához.) Kivételesen nagy lehetőséget kínált neki a kétnyelvűség mellett az európai horizontról való megközelítése a korszak Magyarországának és liberalizmusának. Wekerle Sándor volt az első olyan magyar miniszterelnök, aki polgári családból származott, aki polgárként lett az ország első embere. 1848-ban született, egyidejűleg a polgári Magyarországgal, és 1921-ben halt meg, majdnem egyidejűleg ugyancsak az ó polgári világának az elmúltával. Igaz, minek is tagadnánk: Wekerle nem a mi századunk, nem a trianoni Magyarország, nem a tragédiákra bukó nemzet karizmatikus államférfia volt, hanem egy olyan birodalomé, amely a kor Európájának térképén a második legnagyobb volt, lakosságát tekintve pedig a harmadik helyen állt. Ennek a Habsburgok vezérelte középeurópai „közös piacnak" volt ő az adekvát politikusa, részint maga is annak formálója, alakítója. Furcsa egy pálya a Wekerle Sándoré, amit szinte napról-napra nyomon követhetünk Géza von Geyr segítségével. Kétségtelen pénzügyi zseni és sikeres pénzügyminiszter, aki azonban a kormányrúdhoz állva olyan politikai feladatok megoldására kell hogy vállalkozzék, amiknek semmi közük nem volt a pénzhez és a gazdasághoz. De talán kezdjük az elején. Származás, tanulmányok, hivatali pályafutás tipikusan polgári karriert jelentenek. A történelmi szerepvállalás szempontjából két mozzanatot emelnénk ki mindebből. Az egyik, ami sokak szemében bűnnek minősült a későbbiekben: Wekerle szabadkőmíves volta. Geyr egyértelműen bizonyítja, hogy Wekerle páholytag volt, és magáénak vallotta a szabadkőmíves eszméket. Ez a tény polgári mivoltát és elkötelezettségét erősítette, s egyértelmű szembenállását a félfeudális-klerikális vagy akár a dzsentri mentalitással. De Wekerle nem véletlenül volt a pénzügyek és a realitások embere. Azt is látta, hogy közéleti karriert csak úgy csinálhat, ha maga is alkalmazkodik az úri Magyarországhoz: a díszmagyar mellé vett tehát kúriát és földbirtokot, hogy formálisan is megfeleljen az elvárásoknak. A „von zu Hause aus" hozott sváb alaposság és szorgalom mellett nem volt nehéz feladat megtanulni, hogy a díszmagyarhoz dukáló díszkardot melyik oldalra is kell felkötni. Ezek azonban csak a külsődleges körülmények, amik azonban élvezetes olvasmánnyá is teszik a Wekerle-biográfiát. A lényeg az, hogy Wekerle Sándor a korszak legtehetségesebb és legsikeresebb pénzügyminisztereként alkotott maradandót, a valutareformtól az adóreformon át az államháztartás hőn óhajtott egyensúlyának a megteremtéséig. Bécsben sem szabadkőmíves volta, szabadelvű nézetei vagy itthoni népszerűsége folytán lett posszibilis, hanem objektív gazdaságpolitikai eredményei okán, amelyek az összmonarchiának is hasznára váltak. A millennium előtti évek magyar miniszterelnökeként egy gazdaságilag és pénzügyileg stabil ország kormányzását vette kézbe. (Megjegyezzük, hogy a korszak miniszterelnökei általában a belügyi tárcát tartották meg maguknak, míg Wekerle háromszori miniszterelnöksége során mindig egyben a pénzügyminiszter is volt.) Az első Wekerle-kormány működéséhez főként az egyházpolitikai reformok fűződnek, a feudális maradványok e téren való felszámolása és a korszerű európai normatívák érvényesítése a vallás- és lelkiismereti szabadság terén. (Házasságjog, anyakönyvezés, vallásszabadság, az izraelita vallás recepciója,
