Századok – 1994

Történeti irodalom - Crown Church and Estates. Central European politics in the sixteenth and seventeenth centuries (Ism.: Tóth István György) I/204

TÖRTÉNETI IRODALOM CROWN, CHURCH AND ESTATES. CENTRAL EUROPEAN POLITICS IN THE SIXTEENTH AND SEVENTEENTH CENTURIES. Ed. R. J. W. Evans — T. Y Thomas. (London, 1991. 322 L) KORONA, EGYHÁZ ÉS ÁLLAM. KÖZÉP-EURÓPAI POLITIKA A 16-17. SZÁZADBAN A kötet az 1988. január 5-8-án Londonban, a School of Slavonic and East European Studies szervezésében megrendezett konferencia anyagának kibővített változatát nyújtja az olvasónak, összesen húsz tanulmányt. Ez a kötet már akkor is rendkívül fontos volna, ha csak a lábjegyzetekben felsorolt művek bibliográfiáját kapnánk: a rendiség, a reformáció és az ellenreformáció igen alapos irodalomjegyzékét találjuk itt, német, angol, magyar, cseh, lengyel, ukrán stb. műveket, nehezen hozzáférhető, emlékkönyvekben, kispéldányszámú tanulmánykötetekben „elbújtatott" cikkeket éppúgy, mint a kutatások legújabb állását összefoglaló alapműveket. A kötet azonban természetesen nem csupán mint irodalmi bevezető forgatható haszonnal: a húsz tanulmány a közép-kelet-európai, 16-17. századi fejlődés szélesívű, színvonalas panorámáját nyújtja. Volker Press tübingeni professzor, a Német-Római Birodalom és a koraújkori német nemesség egyik legjobb szakértője a birodalom és a Habsburg-tartományok struktúráját hasonlítja össze. Történetiségében mutatja be a Német-Római Birodalom rendi gyűléseinek, a birodalmi és tartománygyűléseknek a sajátosságait, és különös figyelmet szentel a Habsburgok kettős funkciójára: egyrészt a császári koronát (egészen rövid megszakítással) ők viselték 1438-tól a Német-Római Birodalom megszűnéséig, 1806-ig, másrészt az örökös tartományok élén álltak. Ez a két funkció és az ehhez kapcsolódó udvar, a hivatalok csak hosszú fejlődés eredményeképpen váltak szét, csak lassan formálódott ki a „Habsburg-birodalom" a Német-Római Birodalmon belül. Winfried Eberhard bochumi professzor, aki időközben a Max-Planck-Gesellschaft rendiségtörténettel foglalkozó berlini kutatócsoportjának igazgatója lett, a 13-16. századi cseh rendi államot elemzi: két korábbi nagy monográfiája (Monarchie und Widerstand. Zur ständischen Oppositionsbildung im Herrschaftssystem Ferdinand I. in Böhmen és Konfessionsbildung und Stande in Böhmen) eredményeinek összefoglalásával, a különböző rendi gyűlések (Generallandtag, Asusschlusslandtag) bemutatásával. I. Ferdinánd, amikor 1526-ban cseh király lett, egy rendkívül erős és hosszú múltra visszatekintő rendiséggel találta magát szemben. Ugyancsak I. Ferdinánd és a rendek küzdelmét elemzi Alfred Kohler tanulmánya az osztrák tartományok és a Német-Római Birodalom példáján: a rendi ellenállás az új uralkodó hol nyílt erőszakkal (bécsújhelyi vérbíróság), hol diplomáciai nyomással szerelte le, uralkodása második felében pedig jól együttműködött a rendekkel. Ezt a problémakört vizsgálja a gráci Günther Burkert is, aki igen érdekes doktori értekezése eredményeit röviden összefoglalva bemutatta, hogy Miksa császár halála után többéves hatalmi vákuum keletkezett az osztrák tartományokban, egyértelmű végrendelet híján sokáig nem volt világos, hogy ki veszi át ezen tartományok felett az uralmat. Ezt jól ki tudta használni az itteni rendiség. Makkai László — aki élete egyik utolsó nemzetközi konferenciáján vett részt — a magyar és erdélyi országgyűlések és a király, illetve a fejedelem viszonyát elemezte, nagyívű áttekintésben. Gernot Heise a 16. század második felében az osztrák tartományokban kezdődő ellenreformációt és azon belül a jezsuiták szerepét vizsgálta. Rámutat arra, hogy a 16. század második felében — mivel I. Ferdinánd halála után három részre osztották az ausztriai tartományokat, az egyes tartományok fejedelmei erősen eltérő politikát folytattak az el'-nreformáció kérdésében is. Az ellenreformáció egyik szellemi műhelyével, a római Collegium Germanicum Hungaricummal foglalkozik Bitskey István tanulmánya, bemutatva, hogy milyen sok jól felkészült, kiváló katolikus pap és püspök végzett e falak között. Benda Kálmán a születőfélben lévő Habsburg-abszolutizmus és a magyar rendek küzdelmét vizsgálta a 16-17. században. Összehasonlította a magyar és a cseh rendiség szerkezetét, rámutatva a fontos