Századok – 1994

Beszámoló - Giesswein Sándor emlékülés az ELTÉ-n. (Balogh Margit) I/201

BESZÁMOLÓ 201 GIESSWEIN SÁNDOR EMLÉKÜLÉS AZ ELTÉ N (1993. november 15.) A Barankovics Alapítvány, az ELTE Egyháztörténeti Műhely, a Justitia et Pax Bizottság, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Egyháztörténeti Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete Giesswein Sándor halálának 70. évfordulóján, 1993. november 15-én az ELTE Bölcsészettudományi Karán tudományos emlékülést rendezett. Hét évtized múltával ez volt az első alkalom, hogy egy országos rendezvényen emlékeztek a magyarországi keresztényszocialista mozgalom életre hívójára, vezetőjére és szellemi atyjára. (Ezt megelőzően ismereteink szerint csak egyetlen tanácskozás foglalkozott Giesswein Sándor érdemeivel, mégpedig 1925-ben Kassán, a felvidéki keresztényszocialista párt rendezésében.) Giesswein Sándor győri apátkanonok, pápai prelátus, országgyűlési majd nemzetgyűlési képviselő, a Szent István Társulat alelnöke, a Szent István Akadémia alapító-elnöke, az MTA levelező tagja, szinte számba sem vehető hazai egyesületek és nemzetközi szervezetek elnöke, vezetőségének tagja, tiszteleti tagja kétségtelenül a hazai politikai katolicizmuson belül a liberális-demokratikus és szociális elkötelezettségű kereszténydemokrácia előfutára volt, akinek eszmei-politikai örökségéhez mindig bizton fordulhattak az utódok: 1945 után Barankovics István épp úgy, mint a jelenleg is új utakat kereső kereszténydemokraták. Kállay István tanszékvezető egyetemi tanár elnöki megnyitó szavai után Szolnoky Erzsébet győri tanárnő rajzolta meg Giesswein Sándor igencsak gazdag, sokszínű és bonyolult pályaképét. Az egyházához mindig konzekvensen hű pap, a teológiai tekintetben feddhetetlenül katolikus gondolkodó, a zseniális nyelvérzékkel megáldott társadalomtudós valóban az utolsó katolikus polihisztor volt. Az igen szerteágazó tudományos munkásság - nyelvtudomány, egyiptológia, asszírológia, szociológia, pedagógia - mellett Giesswein Sándor hosszú közéleti pályafutása során aktív részese, nemegyszer szervezője és lelke volt a legkülönfélébb valláserkölcsi alapozású társadalmi mozgalmaknak, a gyermekvédelemnek, a feminizmusnak, a pacifista egyesületeknek, az eszperantó mozgalomnak. A Szent István Társulat alelnökeként e hatalmas szervezet tényleges irányítója volt, amely a katolikus könyvkiadástól a tankönyvekig, a tudományos élet szervezésétől a napi propagandáig szinte mindennel foglalkozott. Ennek irodalmi osztályából nőtt ki 1915-ben a Szent István Akadémia, amelynek elnökeként Giesswein a katolikus tudományosság központi alakja lett. A huszadik század első két évtizedének magyar közéleti katolicizmusában Giesswein Sándor az egyik meghatározó személyiséggé vált, aki humanizmusával, toleranciájával, a másság elfogadására való készségével az egyik utat kínálta a korabeli katolicizmus számára. Nem elsősorban rajta, hanem az akkor igencsak konzervatív és a hatalomhoz igazodó főpapságon múlt, hogy sem egyháza, sem a katolikus közélet nem ezt választotta. Ezért is került ellentétbe az 1919 utáni keresztény kurzussal, s következetes politikai álláspontja miatt szinte kiközösítették a katolikus közéletből és mozgalmakból is. Az egész életpályát áttekintő előadás után Giesswein Sándor tevékenységének egy-egy fontos területét elemezték a referátumok. Gergely Jenő egyetemi tanár (EL-