Századok – 1994

Beszámoló - Giesswein Sándor emlékülés az ELTÉ-n. (Balogh Margit) I/201

202 BESZÁMOLÓ TE) „Giesswein Sándor, a politikus" címmel a politikai pályaképet vázolta fel, elsődlegesen a prelátus parlamenti szereplésére koncentrálva. Giesswein 1905-től haláláig, 18 éven át egyfolytában a magyaróvári kerület mandátumával volt tagja a törvényhozásnak, pártállására való tekintet nélkül keresztényszocialista programmal, így 1918-ig б volt az egyedüli „munkás"-képviseló, aki egy olyan pártot jelenített meg, amely a keresztény munkásság pártja volt. (Ezért is választották már 1905-ben a munkásügyi bizottság elnökévé.) Politikai krédóját abban lehet összefoglalni, hogy ő a társadalmi igazságosságot célzó szociális reformokat csak egy demokratikus választójogon alapuló törvényhozás révén látta keresztülvihetőnek. Tehát a keresztényszocialista programot szerves összhangba hozta a polgári demokráciával, jelen esetben a kereszténydemokráciával. A demokrácia megteremtése fő eszközének - a szociáldemokratákhoz hasonlóan - az általános, egyenlő és titkos választójogot tartotta, amelyért egész életében harcolt. Részint ez, részint a pacifizmus hozta közel a baloldalhoz, amelyből 1919 után már barátságon túlmutató szövetség lett. Giesswein életével azt példázta, hogy a keresztény politika nem feltétlenül konzervatív, hanem a liberális katolicizmus tradícióira épülő demokratikus, progresszív keresztény politikára is szükség van. A magyarországi keresztény politikának, elsősorban keresztényszocialista vonulatának az egyetemes katolikus szociális tanításban fellelhető gyökereit Goják János teológiai tanár (Pécs) tárta fel „Giesswein Sándor és a keresztényszociális tanítás" című előadásában. Kitűnt, hogy Giesswein mennyire korszerűen követte annak idején az egyetemes egyház szociális tanítását, s nem egy vonatkozásban pedig túl tudott lépni a Rerum novarumban foglaltakon. Számos vonatkozásban pedig fel lehet fedezni nézeteiben a II. vatikáni zsinat fél évszázaddal későbbi történelmi léptékű megállapításainak az előjeleit is. Kovács К Zoltán, a Barankovics Alapítvány oktatási vezetője Giesswein Sándornak a magyarországi keresztényszociális mozgalmakban betöltött vezető szerepét összegezte. 1903-ban Győrött indult félévszázados útjára ez a mozgalom, amikor is ott Giesswein elnökletével megalakult az első keresztény szociális munkásegyesület. Az egyesületeket követték a keresztény szakszervezetek, majd 1907-ben a keresztényszocialista politikai párt létrehozása. A mozgalom a legnagyobb méreteket és befolyást 1919-1921 között érte el, majd e rövid konjunkturális korszak után mintegy 50 000 taggal konszolidálódott. Míg 1919-ig egyértelműen Giesswein Sándor volt az elsó számú vezetője a mozgalomnak, a kurzus éveiben saját mozgalma került vele szembe. A valóban igen sokoldalú Giesswein Sándor működési területei közül Németh József intézetvezető egyetemi tanár (BME) Giesswein pedagógiai nézeteit elemezte, különös tekintettel az 1907. évi pécsi szabadoktatási konferencián történtekre. A pécsi párbeszéd, dialógus azt célozta, hogy az iskolánkívüli nevelésben a konzervatív, keresztényszocialista, liberális és demokrata irányzatok fogjanak össze. Giesswein itt elhangzott gondolatai termékenyítően hatottak a Horthy-korszak népfőiskolai mozgalmára, különösen a KALOT-ra. Inkább Giesswein Sándor eszméi, semmint személyes nexusok indokolták, hogy Molnár Imre (Teleki Intézet) a felvidéki keresztényszocialista párt működéséről és vezérének, gróf Esterházy Jánosnak a szerepéről szóljon. Megállapította, hogy a Giess-