Századok – 1994
Beszámoló - Beszámoló a Werbőczy István és műve c. tudományos ülésről (Földi András) I/194
196 BESZÁMOLÓ királyi pecsét, másfelől, mert megfelelő „másolókapacitás" hiányában elmaradt a kihirdetése. Bár II. Ulászló halála után a szerző Bécsben kinyomatta a munkáját, és az a magyar jog legfontosabb forrásaként gyorsan ismertté is vált az ország egész területén, formai értelemben még mindig nem nevezhetjük azt pusztán ezáltal törvénykönyvnek. A Hármaskönyv egyértelműen a szokásjog, a consuetudo területéhez tartozik. Az 1518. évi 41. tc. és az ezt követően alkotott törvények, törvényi rendelkezések megállapítják, hogy a Tripartitum jogforrás, ennek megfelelően a bírói gyakorlat azt mint kötelező jogszabályt alkalmazza. Törvényerőre mégsem a törvények, hanem sokkal inkább a nemzet jogi meggyőződése, a már Werbőczy által is említett consensus populi emeli a Tripartitumot. Székely György akadémikus Buda városi jogéletét választotta témájául, és a municipális valamint a statárius jog fogalmát, érvényét szembesítette a magyar főváros jogéletével, összetevőinek szerepével dinasztikus megállapodások, pecséthasználat, oklevél-kiadás, iskolaügy tekintetében. Megállapítása szerint Werbőczy elismerte, hogy a polgárok homagiumuk szempontjából a nemesekkel egyenlőek, de tanúságtételük, esküértékük vonatkozásában a jobbágyok felé taszította őket. Az áruforgalommal kapcsolatos jogviták, illetve az örökségi és ingatlanügyek tekintetében a Hármaskönyv álláspontja gazdag városi gyakorlattal szembesíthető. A büntetőbíráskodás legvitatottabb kérdése az volt, hogy mennyiben alkalmazható Buda város bíráskodása nemesemberre. Külön foglalkoztatott az előadó a Budán élő olaszok és zsidók helyzetével és szerepével. Werbőczy a keresztények és zsidók közötti ügyekben megalázó zsidóesküt ír elő, egy későbbi levelében viszont vallotta, hogy mindenkinek, ha zsidó vagy cigány is, igazságot szolgáltat. Szembeállította továbbá az előadás a város határán levő polgári szőlőbirtoklás és kilenced-mentesség városi gyakorlatát és igényét a feudális törvényhozás és a Hármaskönyv felfogásával. Bár Werbőczy szemében lehetetlen volt nemesi földön polgári szőlőtulajdont kialakítani, mégis vannak példák szőlőmunkások tulajdonossá emelkedésére. A Werbőczy által — bár korlátozó tendenciával — tudomásul vett városi település, a falakkal védettség, a többféle lakosságból álló együttes közösség Werbőczy élete alkonyán a török előretörés fázisaival azonban megszűnt létezni. A magyar és erdélyi országgyűlések hódoltsági vonatkozású végzéseiről beszélt Szakály Ferenc az MTA Történettudományi Intézet osztályvezetője, aki azt vizsgálta, hogyan tudott a magyar jogalkotás a Mohács utáni megváltozott helyzethez alkalmazkodni. A Werbőczy-féle kodifikáció megjelenése után bekövetkezett mohácsi katasztrófa és ennek következményeként az ország három részre szakadása miatt a török hódoltság ideje nem lett volna alkalmas kodifikációs munkára. így Werbőczy Hármaskönyve nélkül aligha lehetett volna elkerülni a magyar jog egységét fenyegető partikularizálódást. Az előadó a 17. század végéig kiadott magyarországi és erdélyi rendelkezések elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy mindkét országrész jogalkotásának és törvénykezésének a célja az volt, hogy a török hatóságok illetékességi körét olyan ügyekre korlátozza — például a török adóztatás módjának, a törököknek a
