Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József első politikai-filozófiai szintézisterve I/160

166 DOKUMENTUMOK Ahogy a véleményekben uralkodó tévedés kettós, aszerint, hogy az állam jelen helyzetére, illetve annak jövőjére vonatkoznak: úgy e munka feladata is kettős kell hogy legyen. Majd minden csalódásnak, amivel az osztrák birodalom jelen helyzetével kapcsolatban találkozunk, az az oka, hogy soha meg sem kíséreltük, hogy a közelmúlt eseményeiről és azok igazi alapjáról világos képet alkossunk, és azokat vagy néhány személyiség befolyásának, vagy a korábbi idők túlságos elnyomására adott reakciónak, vagy esetleg a véletlennek és idegen behatásnak tulajdonítottunk anélkül, hogy tovább kutatnánk, vajon ezeken az okokon kívül más nem létezik-e, aminek az 1848. évi forradalom kitörése és annak lefolyása tulajdonítható, és hogy ezen okok némelyike nem áll-e még mindig fenn? Ha a birodalom jelen helyzetéről, amit műiden jövőbeni fejlődés szükséges alapjának kell tekintenünk, helyes véleményt kívánunk alkotni, akkor mindenekelőtt a közelmúlt eseményeivel és azok mélyebben fekvő indítékaival kell tisztába jönnünk, és ez az, ami e munka első részét kiteszi. Aki valamely nagy eseményben részt vett, kevéssé alkalmas arra, hogy arról beszéljen, nem azért, mert nehéz elfogulatlannak lennie, hanem mert fel sem tételezi senki az elfogulatlanságot. És jóllehet a múlt előadása során tisztán ahhoz fogom magam tartani, ami célomhoz szükséges, és sem az elmúlt események (és különösen az elbeszélés középpontjába állítandó magyarországi mozgalmak) részletes történetébe, sem egyes személyiségek megítélésébe nem kívánok bocsátkozni, bizonyára sok mindent, ami számomra kétségtelennek tűnik, csupán a személyes nézőpontom eredményének fogják tekinteni. Egyébként a múltnak előadása a munkám céljához olyannyira szükséges, hogy nem vonhatom ki magam alóla, akkor sem, ha azt kockáztatom ezzel, hogy több dolog, amit mondok, tévesen fog megítéltetni. Maga a cél annak a kérdésnek a megoldása: a jelen viszonyok között hogyan alapozható meg legkönnyebben az osztrák birodalomban a szabadság és rend, amit mindnyájan akarunk? Korunkat egyvalami jellemzi. Ez az az egység, amelyet a civilizált világ összes népénél a véleményekben és törekvésekben megfigyelhetünk. Ahogy Portugáliától Lengyelországig, Amerikától Ausztriáig nem találunk intézményt, és különösen az államélet területén nem, amelyek ezekkel az eszmékkel ellenkezne, úgy a kérdés: milyen mértékben valósíthatók meg ezen eszmék egy bizonyos államban? nem válaszolható meg anélkül, hogy azt ne kutatnánk, milyen mértékben valósíthatók meg ezek az eszmék egyáltalában. Kétszeresen szükséges ez akkor, ha olyan ország poltitikai fejlődésével foglalkozunk, ahol a jövő alapjául szolgáló politikai eszmék befolyásáról saját tapasztalatokkal nem rendelkezünk, és ahol ezeket olyannyira a más országokban uralkodó eszmék után alakítjuk ki, mint Ausztriában. Tévedés azt állítani, hogy az ausztriai forradalom csupán a francia által jött létre. Párizs befolyása századunkban, ahogy Wittenbergáé a XVI-ban csak annak tulajdonítható, hogy kifejezte azokat az eszméket, amelyek csírában mindenütt megvoltak, de tagadhatatlan, hogy azoknak az eszméknek a megnyilvánulási formája, amelyekkel a fennállót támadják, lényegében olyan, mint Franciaországban, és hogy a franciáknak tulajdonítható, nem a forradalom általában, hanem annak különös