Századok – 1994

Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3

A KATAKOMBASZENTEK TISZTELETE 15 kápolnájában helyezték el.10

1

1836-ban Szt. Neitus testét a rozsnyói székesegyház Szt. Anna kápolnájába vitték, de ugyanekkor a kápolna titulusát a katakombaszent nevére változtatták.10

2 A transzlációs körmenet, mely lényegében az ereklyék megmutatását szolgáló középkori és újkori ereklye-körmenetek párhuzama, mindenütt rendkívül látványos körülmények között zajlott. Időpontját 14 esetben ismerjük pontosan: négy transzlációt vasárnapi napon tartottak, kettőt a gazdasági év különböző határnapjain (Szt. Bertalan, illetve Péter és Pál napján), kettőt pünkösd harmadnapján, kettőt valamilyen vértanúszent ünnepén (Szt. Tekla, illetve Veronai Szt. Péter napján), egyet az év utolsó napján és egyet-egyet a három magyar szent király (Szt. István, Szt. Imre és Szt. László) ünnepein. Mindez arra utal, hogy az időpont megválasztásában egyrészt törekedtek a transzlációnak más, már meglévő ünnepekkel történő egybekapcsolására. Másrészt a katakombaszenteket igyekeztek kapcsolatba hozni más vértanúszentek, illetve a már széles körű tiszteletnek örvendő magyar szentek kultuszával. A körmenet lefolyását nem mindig ismerjük pontosan, de a források szűkszavúságából még nem következtethetünk az események szerényebb jellegére. Számos különbség volt egy püspöki városban, egy kolostorban vagy egy vidéki plébániatemplomban lezajlott ünnepség fénye, lefolyása között, ezek azonban lényegében mind ugyanannak a cselekménysorozatnak a variációit jelentették. A más-más helyről fennmaradt különböző leírások részletei jól kiegészítik egymást, segítségükkel viszonylag pontos képet alkothatunk a kultusznak erről a központi eseményéről. A nagyszombati transzláció 1651-ben Szt. Bertalan napján (augusztus 24.) történt Szelepchényi György nyitrai és Tarnóczy Mátyás váci püspök, az esztergomi és a pozsonyi kollégium és káptalan részvételével, „a hadi eszközök dörgése, trombiták harsogása, harangok zúgása és éneklő sokaság közepette". Az ünnepi misét Lippay György érsek celebrálta, Jászberényi Tamás, a filozófiai kar dékánja magyar nyelven a szentek dicsőségéről mondott beszédet.10

3

Szt. Flamidianus 1695-ös budai transzlációjáról annyit tudunk, hogy a pünkösd utáni 7. vasárnapon (amely július 1 l-re esett) a Nagyboldogasszony templom sekrestyéjében a papok vállukra emelték az ereklyét, ünnepélyesen körülhordozták a templomban és a főoltárra tették.10

4

Hasonló körülmények között zajlott le ugyanott Szt. Fortunatus transzlációja 1696. május 13-án. A különleges alkalomra a jezsuiták új zeneművet is készíttettek.10

5 A máriavölgyi transzláció leírásából a helyi sajátosságok mellett a cselekménysorozatnak minden jellemző eleme kiolvasható. Az ünnepélyes menet a kolostorból a Sigray-kápolnába indult, ahonnan az ereklye illációja és rekogníciója után a katakombaszenttel együtt körmenetben vonult tovább. A menet élén a máriavölgyi pálos szerzetesek haladtak, utánuk más, dalmatikába öltözött egyházi személyek, kezükben gyertyát tartva, őket követte Erdődy Ádám nyitrai püspök két segítőjével, Eszterházy Imre pozsonyi kanonokkal és Okolicsány János választott püspökkel. Utánuk következett a szent test, amely körül 12 gyermek ment angyalnak öltözve, majd 12 szűz vonult szép ruhában pálmákkal és liliomokkal. Mögöttük mentek az előkelők, nemesek, a polgárok és a köznép, legvégül a férfiak után — az egyházi előírásnak megfelelően — az asszonyok. A menet a felsorakozott nép közepette a szentkúthoz vonult, azt megkerülte, majd bevonult a templomba.10

6

A pálosok évkönyve szerint itt az ereklye helyéül szolgáló Szt. Theodora oltárt előre feldíszítették, számos gyer-