Századok – 1994

Dokumentumok - Enyedi Sándor: „Egek szeretik hazánkat; nemzetünket”. Aranka György első levelei Kovachich Márton Györgyhöz I/142

144 DOKUMENTUMOK kidolgozását vállalta, és továbbra is közvetítette a kéziratokat, össze is állított egy lajstromot azokról a javasolt kéziratokról, amelyek megjelenését hasznosnak ítélte, de a Kéziratkiadó Társaság fölött a gubernátor rendelkezett, aki „a fő mozdító Rugó és vezérlő Jo Lélek volt..." aki egy 4 tagból álló igazgató tanácsot irányított. E tanács intézte a Kéziratkiadó Társaság folyó ügyeit. Es mikor már 1792-ben felmerült a Nyelvmíveló Társaság létesítésének gondolata, Arankát e társaság felállítása foglalkoztatta, s mint írta: a Kéziratkiadó Társaság gondjaibol most elsöbbenis egészen ki akartam magamat vonni ezen a kicsiny segittségen kivül. Már ez a Kézirat Kiadó Társaság folytában vagyon..." A következő levél (1794. júl. 6.) csak megerősíti azt, hogy Aranka és az erdélyi arisztokraták által vezetett Kéziratkiadó Társaság véleménye nem mindig azonos, azaz: sokszor lényegileg eltér egymástól. Ugyanis a kolozsvári társaság többnyelvű, magyar, német, latin forráskiadványok megjelentetésére készül, Aranka viszont azt szeretné, ha a kiadványok kizárólagosan magyar nyelvűek lennének: „A mi azt illeti, hogy Magyar, Német, és Deák Kéz írások elegy adatnak ki: ebben a Méltoságos Fö Tanátsnak ez a természeti gondolkodása volt, hogy mind a két hazában mind a három nyelv közönséges lévén, és minden születésbeli vagy tudós Embereknek szükséges képpen tudni kelletvén mind a hármat: tehát a Hazára nézve nintsen miért külömbséget tenni a nyelvek között..." Majd: „Én pedig még azt teszem hozzá: hogy azt akarnám hogy azok a Kfiadatlan] K[éz] írások mind magyarul volnának irva; és minden Haza közönséges javára intézett Munkákis magyarul irathatnának, és semmi se Déákul vagy Németül..." Aranka részletesen szeretne tájékozódni a Kovachich által létrehozott és megnyitott gyűjteményről, a társaság többi tagjai számára részletes ismertetést kér Kovachichtól, 6 pedig nem felejti el megemlíteni, hogy a köpeci Benkó József történész, a gyulafehérvári Batthyany püspök, az öreg Mátyus István orvos, és a szintén helybéli első ítélő mester Csemátoni Ferenc urak is hasznos segítőivé válhatnak Kovachich törekvéseinek. Az eddigi levelekben is többször történik említés a Marosvásárhelyen megnyílt társaság tevékenységéről, de igazi részletes beszámoló az 1794. július 26-i levélben olvasható. A szerző immár nyolc hónap munkájára tekinthet vissza. Aranka nem láthatott külföldi — hasonló profilú — társaságokat, úgy véli, hogy az amilyet akar, olyan külföldön sincs. Az eddigi ülések nem bizonyultak elég eredményesnek, mivel a résztvevők többsége „illiteratus emberek", akiktől sokat várni nem lehet. Aranka szerint a társaság feladata, hogy összegyűjtse a haza történetére, állapotjára, régiségeire, ritkaságaira (műemlékeire) vonatkozó anyagokat, s ezekről recensiokat kell készíteni, de nem szabad megelégedni a gyűjteményes jelleggel, a társaság munkás társaság is kell legyen, azaz olyan, amely képes a vitákon szakmai kompetenciával részt venni; tehát a viták résztvevőinek kellő szakmai tudással kell rendelkezniük, ezért elkerülhetetlen az addig működő társaság megreformálása. A reform célja — mégha ez így nem is fogalmazódik meg, de a körülírásból világos — megfelelő szakemberek bevonása és képzése, ezért szükséges a munkás tagok munkáit közlő „szakaszos írások" — azaz folyóiratok kiadása. A reform körvonalainak kialakulása jegyében tartották a társaság július 15-i, 17-i, 21-i, és 24-i üléseit. Ez meglehetősen új adat, hiszen ha fellapozzuk a társaság iratait, a folyama-