Századok – 1994

Közlemények - Ó Síocháin Seamas – Kabdebó Tamás: Magyarország és a két Roger Casement I/135

138 SÉAMAS Ó SÍOCHÁIN - KABDEBÓ TAMÁS köszönheti: az egyik a Kongó Szabad Állam gumiültetvényein dolgozó bennszülött lakosság ellen elkövetett atrocitásokról; a másik, ugyancsak a gumikereskedelemmel kapcsolatban, egy még borzalmasabb helyzetről, az Amazonas egyik mellékfolyója, a Putumayo mentén, Peruban élő indiánok szenvedéseiről számolt be, akiket valósággal megtizedelt az ültetvényeken folyó kemény munka. Ez utóbbi jelentés után Casement lovagi címet kapott, ami később csak tovább bőszítette az „árulása" miatt dühös briteket. Úgy tűnik Casement mindig büszke volt ír származására és kora gyermekkorától érdeklődést mutatott az ír történelem iránt, bár ezen kötődését pályája korai szakaszában látszólag sikerült összeegyeztetnie a brit birodalmi törekvések iránti elkötelezettséggel. Ezt tükrözik a brit Külügyi Hivatal szolgálatában eltöltött kezdeti évek írásai: az akkor Olaj-Folyóvidéki Protektorátusnak nevezett első posztján (1892-95), majd brit konzulként, Lourenco Marques-ban (1895-98) írottak; vagy azok, amelyek St. Paul de Loandában (1898) születtek — ahol megszakításokkal szolgált a búr háborúban való részvétele miatt; já végül azok az írások, amelyeket kongói évek alatt készített és melyeknek csúcspontja a kongói vizsgálatról készült jelentése (1903) volt. A fordulat kezdetét, úgy tűnik, a búr háborúra tehetjük. Mint utólag állította, mélyen megrázta a búr foglyokkal való bánásmód. Egy bizonyos, a kongói vizsgálat idején már ír érzelmei kezdték befolyásolni a gyarmati elnyomással kapcsolatos általános és a brit birodalommal szembeni konkrét magatartását. 1907-ben így ír Alice Stopford Greennek: „A háború (a búr háború) nyugtalanító gondolatokat ébresztett bennem, — a koncentrációs táborok még inkább, és végül a magányos kongói erdőkben, ahol Leopoldra rátaláltam, rátaláltam önmagamra is — a javíthatatlan írre."16 Megváltozott nézetei a kongói hivatalos jelentés megküldését követő hosszú szabadsága alatt szilárdultak meg, amely szabadság jelentős részét Írországban töltötte. Hatással volt rá az akkori ír közélet megélénkülése — a nyelvmozgalom, a kulturális és irodalmi mozgalmak, a politikai élet pezsgése. Ekkor, 1904-ben olvassa Casement, Arthur Griffith Magyarországgal foglalkozó cikksorozatát. Kétségtelen, hogy hatottak rá a magyar események tanulságai, ahogy azokat Griffith vázolta, de magyar vonzódásának személyes okai is voltak, mint korábban említettük. Id. Casement meghalt 1877-ben, amikor a fia, Roger hétéves volt, de a Kossuth-történetet gyakran elmesélte gyerekeinek, úgy hogy a kis Rogert ez eléggé megragadta ahhoz, hogy később is részletesen emlékezzen rá, sőt meg akarja ezt osztani egy ír hallgatósággal. Kossuth számára jótevője angol volt, annak viselkedését pedig, mint az „angol jellem" megnyilvánulásait írta le. Ugyanakkor az ifjabb Casement, aki bizonyos rokonságot vélt felismerni az ír nép és más elnyomott népek között, a közös történelmi tapasztalatok nyomán, fontosnak tartotta tudatosítani egyrészt apja ír származását, másrészt azon cselekedete jelentőségét, hogy hátat fordított Indiának és a brit hadseregnek, hogy a magyar ügy mellé álljon. Amikor egy megszakított lisszaboni konzuli küldetésből visszatér Írországba, iij. Casement így ír barátnőjének Mrs. Mary Huttonnak: „Magyarország Feltámadása velem jött Lisszabonból, és ezt fogom olvasni rám kényszerített pihenőm alatt." Majd elmeséli miként járt közbe édesapja a magyar ügyért. Ezt a következőkkel zárja: „Sokat mesélte nekem ezt a történetet kisfiúkoromban, azután évekkel ezelőtt, egy