Századok – 1994
Történeti irodalom - Kommunisten verfolgen kommunisten.(Ism.: Jemnitz János) VI/1264
1264 TÖRTÉNETI IRODALOM „guruló márkákra" és a náci Németországban előállított nyilas propagandaanyagokra alapozhatta választási propagandáját. Fontos szempont a nemzetiségek részvétele a választásokban, és parlamenti képviseletük kérdése. A dualizmus korában, a soknemzetiségű történelmi Magyarországon ennek természetesen nagyobb volt a jelentősége, mint a trianoni viszonyok közt, de akkor sem elhanyagolható kérdés, s különösen nem az 1938-1941 közt történt terület-visszacsatolásoknak a háború végéig tartó átmeneti időszakában. A viszszacsatolt területekről behívással kerültek képviselők a parlamentbe, nagyobbrészt magyarok, de más nemzetiségűek is. A nemzetiségi pártoknak, s képviselőiknek érdemes lett volna nagyobb figyelmet szentelni, mert így inkább csak a német volksbundistákról esik némi szó. A második világháború utáni első — 1945. évi — választásokról szóló tanulmány helyesen emeli ki az ideiglenes helyzet megszüntetésére, a demokratikus parlamentarizmus megalapozására irányuló törekvés jelentőségét, mind bel-, mind külpolitikai szempontból. Fontos követelmény volt a fasiszták kizárása a választójogból, ám jogosulatlan volt kollektív felelősség támasztásával tenni ezt a hazai németséggel szemben. Egyébként szabad és demokratikus választásra került sor, ami viszont az 1947. éviről már nem mondható el. A kommunista párt, a csapatait Magyarországon állomásoztató Szovjetunió befolyására támaszkodva, „kékcédulás" választási csalástól sem visszariadva, elragadta a Kisgazdapárttól az előbbi választáson aratott győzelmét, s eszközeiben nem válogatva, megfélemlítette, felmorzsolta, feloszlatta valamennyi számottevő politikai ellenfelét, majd szociáldemokrata partnerét magába olvasztotta. Az így létrejött Magyar Dolgozók Pártja egyeduralkodó állampárttá lett. Az 1949-től 1988-ig tartó évtizedek magyarországi parlamentarizmusát áttekintő tanulmány érzékletesen mutatja be az ekkori választások mesterkélt módszereit és hangulatát, mind Rákosi idején, mind 1956 után, a Kádár-korszakban. Mint szociálpszichológiai kérdést veti fel a félelem, illetve a fásult közöny, vagy az elértekkel való beérés szerepét a „lelkesítő" választási eredményekben. Majd a Magyar Szocialista Munkáspártban a nyolcvanas években kibontakozó — az országgyűlési választások módjára, a parlament működtetésére is kiteijedó — reformmegoldásokra térve, rámutat, milyen ellenállásba ütköztek akár csak a többes jelölésre vonatkozó szerény kezdeményezések is a legfelsőbb pártvezetés részéről. A kötet záró-tanulmánya foglalkozik a Magyar Szocialista Munkáspárton belüli bomlással, az ellenzék pártpolitikai megszerveződéseivel, az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttével és tárgyalásaival, egy többpárti parlament választásának előkészületeivel, s a politikai erőviszonyok alakulásával az utódpártként létrejött Magyar Szocialista Párt rovására. Vizsgálja a német, bolgár, csehszlovák változások magyarországi hatását, s a szovjet csapatok kivonása kérdéseinek szerepét az 1990-re kiírt választásokat bevezető kampányban. A tanulmány — s vele a kötet — a Magyar Demokrata Fórum választási győzelmének elemzésével, s a jobbközép irányzatú Antall-kormány megalakulásával végződik. Azóta eltelt négy év, és újra urnákhoz járult az ország. Ennek majd további tanulmányok vonhatják le történelmi tanulságait. Addig is, s ahhoz is, nagy segítség lesz ez a könyv. Tilkovszky Lóránt KOMMUNISTEN VERFOLGEN KOMMUNISTEN. Stalinistischer Terror und „Säuberungen" in den kommunistischen Parteien Europas seit den dreissiger Jahren. Akademie Verlag, Berlin, 1993. 576 1. KOMMUNISTÁK ÜLDÖZNEK KOMMUNISTÁKAT. A sztálinista terror és a „tisztogatások" Európa kommunista pártjaiban az 1930-as évektől. A könyv az 1992 februáijában Mannheimban tartott nemzetközi konferencia referátumainak megjelentetése, a rendező a mannheimi egyetem két történész professzora, Hermann Weber és Dietrich Staritz előszavával. A kötet, amelyet különféle mutatók egészítenek ki, sajnos nem tartalmazza az ott lezajlott izgalmas vitákat. A viták nélkül is hatalmas anyagot a szerkesztő — tematikus és kronológiai elvek alapján — a következő nagy fejezetekbe osztották: Az első fejezetbe azok az előadások kerültek, amelyek az 1930-as években lezajlott sztálini „tisztogatásokat" elemezték, mégpedig nemcsak a Szovjetunió keretein belül. A második nagy részben a tanulmányok (referátumok) a német kommunista párt története keretében tárgyalták a jelenségeket A harmadik rész a moszkvai pereket és ezek kisugárzását, visszhangját elemzi, a
