Századok – 1994

Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149

A WALLENBERG-KUTATÁS KÉRDÉSEI 1157 diplomata zsidómentő tevékenységét lényegében ők ellenőrizték és „adagolhatták" céljaiknak megfelelően. S bár a korábbi embervásárra zsidó mentőszervek révén tett ajánlatokat az angolszász hatalmak visszautasították, mert elfogadásuk a német hadigépezet erősítését s a háború hosszabbítását szolgálta volna, az alkudozások tovább folytak, különösen a semleges államokban. S míg zsidó oldalon és a WRB képviselői szemében időnyerés s ezáltal életmentés volt a főcél, a németek egyre inkább a nyugati szövetségesekkel való kapcsolatteremtésre, s ezáltal a velük való esetleges különbéke feltételeinek kipuhatolására fektették a hangsúlyt. Ismételten kiemeli Schiller, hogy az 1944. július 20-i Hitler ellenes összeesküvés egyik vezetője, Carl Goerdeler volt lipcsei főpolgármester milyen szoros kapcsolatban állt Raoul Wallenberg bankár rokonaival, Jacobbal és Marcussal ez utóbbiak angol vezető körökkel fennálló összeköttetései felhasználása céljából. Azt is aláhúzza, hogy az összeesküvés letörése után, 1944 őszén Himmler maga is megpróbált összeköttetést létesíteni Jacob Wallenberggel a már halálraítélt Goerdeler révén.39 Rámutat Schiller továbbá arra is, hogy amikor 1945 február-márciusában végre Ribbentrop német külügyminiszter is elérkezettnek látta az időt egy a nyugati hatalmakkal kötendő különbéke megkötésére, az 6 egyik emisszáriusa, a külügyminisztérium sajtószóvivője, Fritz Hesse, szintén Jacob Wallenberget kérte arra, továbbítaná Churchillnek a német békejavaslatot. S mivel Hessének Roosevelthez is közbenjárót kellett keresnie, stockholmi látogatásakor végül is a WRB képviselőjét, Iver Olsent kereste fel, aki Raoul Wallenberg magyarországi küldetését amerikai részről pénzügyileg fedezte. Persze ekkorra a svéd diplomata már a Ljubljanka foglya volt, s bár nem tudni, hogy az oroszok Hesse egyébként sikertelen svédországi tárgyalásairól mennyit tudtak meg, az biztosra vehető, hogy Ribbentrop szondázása Stockholmban nem kerülte el figyelmüket. Az is feltételezhető, hogy mivel ekkor már Raoul Wallenberg vendéglátóinak kezében volt áldozatuk zsebnaptára, amelyben előfordult mind Olsennek, mind Eichmannak és Himmler másik magasrangú megbízottjának, Kurt Bechernek a neve, a svéd diplomata körül bezárult a kör: a szovjet hatóságok szemében nem annyira a magyar zsidók mentése, mint inkább a németek ügyének istápolása volt feladata.40 Megjegyzendő persze, hogy bármennyire logikusnak is látszik Schiller érvelése, mindez csupán hipotézis, mert voltaképp csak másodkézből, volt fogolytársaitól tudunk a Wallenberg elleni szovjet vádakról. Az újonnan előkerült okmányok csak egyszer említik, Molotov 1956 áprilisi megfogalmazásában a svéd diplomata letartóztatásának okát, s eszerint a németek számára kémkedett volna a Szovjetunió és szövetségesei ellen. Schiller azt állítja, helyesen, hogy a németek, különösen a zsidók sorsát kezükben tartó Himmler és az SS, már számos helyen tárgyalásban voltak zsidó és nem-zsidó mentőszervezetekkel avégből, hogy egyrészt saját bőrüket mentsék egyes zsidó csoportok szabadonengedésével, másrészt, hogy a nyugati hatalmakkal való különbéke árán visszaverhessék a támadásban lévő szovjet erőket. Raoul Wallenberg magyarországi akciója azért illett különösen jól Himmler terveibe, amelyekről a svéd diplomata aligha sejtett valamit, viszont az oroszok annál többet tudtak, minthogy stockholmi rokonai a nyugati különbéke hívei voltak, jómaga pedig a magyarországi német követségen túlnyúlva közvetlen tárgyalásokba ereszkedett, nem