Századok – 1994
Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149
1156 BÁRÁNY GYÖRGY hogy „Ronald Reagan csinált Wallenbergből tiszteletbeli amerikai állampolgárt", vagy annak feltevése, hogy grafológusok véleménye alapján eldönthető a ljubljankai börtőnorvos, Szmolcov Wallenberg állítólagos 1947. július 17-i haláláról írt jelentésének autentikussága (valóságtartalmáról nem beszélve),33 a cikk legnagyobb érdeme, hogy kritikailag megvizsgálja és időrendi sorrendbe állítja a Wallenberggel kapcsolatos diplomáciai levelezést és a kulissza mögötti tárgyalásokat, főleg az új orosz okmányok alapján. Említi például, hogy kívánatos volna, ha a budapesti svéd követség oroszok által 1945 elején ugyancsak lefogott, de később szabadoneresztett tagjai hazatérte után készített svéd jegyzőkönyvek hozzáférhetők lennének a kutatás számára, s ezzel nehéz nem egyetérteni. Nem ismerhette még cikke írásakor Carlbäck-Isotalo az általunk korábban említett, Wallenberg Moszkvába szállítására utasító, Bulganyin nevében küldött táviratot sem: ennek ismeretében talán felfigyelt volna mind az utóbbi, mind Sztálin személyes szerepének lehetőségére a prominens svéd családhoz tartozó diplomata előrelátható nemzetközi bonyodalmat kiváltó eltüntetésében. Igen valószínűden, hogy Abakumov ilyen akcióra vállalkozhatott Bulganyin tudta nélkül, hisz Bulganyin 1944 óta a háborúban döntő fontosságú Sztálin vezette öttagú Állami Védelmi Bizottság tagja volt.34 Az viszont meglehet, hogy Bulganyin a parancsot épp Sztálin utasítására adta ki. A fenti hipotézis kiegészítéseképp, s a további vizsgálódás szükségességének dokumentálására megemlítendő itt az az újabb svéd adat, amely szerint van immár legalább közvetett bizonyíték a szovjet diktátor személyes „aktivitására" Wallenberg kálváriájának kezdeti szakaszában.35 A svéd diplomatáénál kevésbé ismeretes annak a két svájci követségi beosztottnak az ügye, akiket 1945 márciusában ugyancsak Moszkvába vittek Budapestről, s akikről a szovjet hatóságok csak 1946 elején ismerték el, hogy tudnak róluk. De míg a svájci kormánynak sikerült Svájcba menekült volt szovjet állampolgárok kiadása ellenében diplomatáit Moszkvától visszaváltania, nincs tudomásunk arról, hogy akár szovjet, akár svéd részről kísérlet történt volna hasonló kétes erkölcsi alapú alkura Wallenberg esetében. Ami minket itt főképp érdekel, az az, hogy a svájci diplomaták Moszkvába hozatalára az utasítást állítólag Sztálin adta ki a Wallenberg példájára utalva. Ez az utóbbi információ még nem állt Bernt Schiller rendelkezésére, akinek Wallenberg könyvére Carlbäck-Isotalo jogos nyomatékkal hívja fel a figyelmet cikkében.36 Schiller külön alfejezetet szentel a svájci diplomaták párhuzam-vonására alkalmas, talán Sztálin által szinkronizált epizódjának, s bár nincs mindenben igaza, a lényegre tapint, mikor hangsúlyozza, hogy a kémkedéssel vádolt svéd diplomatát Moszkvában az egész Wallenberg családdal összefüggésben ítélték meg.37 Bár nem mentes tévedésektől és túlzásoktól,3 8 Schiller munkája mégis az utolsó 10-12 év legfontosabb Wallenberg könyve. Ennek oka, mint Carlbäck-Isotalo is rámutat, hogy Schiller azokat a szerteágazó szálakat kívánja felfejteni, melyeknek a budapesti zsidóság megmentésére irányuló akció csak egyike volt, s amelyek Wallenberg orosz letartóztatásának hátterét képezik. Wallenberg Pestre egy hónappal az angolszász erők által Franciaországban megnyitott, az oroszok által régóta követelt, s számos náci vezető által rettegett „igazi" második front létrejötte után érkezett. Himmlernek és az SS egyes vezetőinek Wallenberg magyarországi missziója azért jött kapóra Schiller szerint, mert a svéd
