Századok – 1994
Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149
A WALLENBERG-KUTATÁS KÉRDÉSEI 1153 Mindez azt is jelenti, hogy Wallenberg életművének kutatójára a meglévó gazdag irodalom ellenére is még számos sokrétű feladat megoldása hárul, míg a 20. század eme igaz hőséról teljes életrajz készülhet. Ennek két fó oka van. Egyrészt ma sem tudjuk biztosan, hogy az oroszok tulajdonképp miért fogták el 1945. január 17-én, s hogy mi lett végső sorsa. Másrészt tény, hogy 1989-től kezdve, amint azt Raoul féltestvére, Guy von Dardel professzor elmondotta 1992 júliusi pesti előadásában,17 az oroszok nemcsak valóban fontos személyi okmányokat adtak át a családnak, hanem igen nagy mennyiségű anyagot is szabadítottak fel a kutatás számára, s ennek feldolgozása Magyarországon is folyik. Precedens nélkül áll az is, hogy von Dardel és Marvin W. Makinen professzoroknak megengedték azt, hogy orosz börtönök irattárában a helyszínen tanulmányozhassák iratok ezreit heteken keresztül.18 Világos, hogy e munka, amely egy évente többször ülésező, 1991 májusában alakult hivatalos „Svéd-Szovjet (Ma: Svéd-Orosz) Raoul Wallenberg Munkacsoport" égisze alatt folyik, jelentőségében túlmegy az önmagában is fontos Wallenberg-kutatás keretein.19 Az is nyilvánvaló, hogy a filmezett börtönkartotékok és egyéb anyagok feldolgozása évekig eltarthat, továbbá, hogy a politikai körülmények változása esetén folyamatosságában törés következhet be. Mint Ember Mária e konferencián elhangzott előadása is mutatja, az óriási orosz anyagban magyar történészek számára is van bőven kutatnivaló. Érdekes pl., hogy magyar hatóságok 1952 tavaszán átadták a Szovjetuniónak egy nyilascsoport elleni 1948-as per anyagát, feltehetően mert annak alapján vélelmezni lehetett Wallenberg budapesti nyilasok által történt meggyilkolását.20 Meglepő, hogy a magyar külügyminisztérium 1957 májusában, azaz a Wallenberg ljubljankai halálát állító szovjet jegyzéket követően, érdeklődött a család nevében Langfelder Vilmos holléte és halálának körülményei iránt; az viszont nem meglepő, hogy az érdeklődést Moszkvában leintették utalva arra, hogy az ilyen okvetetlenkedés, „közöljék Horvát [külügyminiszter] elvtárssal", a reakció kezébe játszhat Svédországban.21 Rendkívül fontos volna persze a Langfelder iránti érdeklődés és kutatás újrafelvétele, ha eddig nem történt volna meg. Ugyancsak szükséges az 1956-os magyar forradalom és a Wallenberg állítólagos halálát bejelentő 1957. február 6-i szovjet jegyzék közötti összefüggés kikutatása. A jegyzék nyilvánosságra hozatalát megelőző magasszintű szovjet belső titkos vitában ui. 1956 decemberében felmerül az az érv, hogy jó volna talán Wallenberg halálát most elismerni, amikor a svéd közvélemény felháborodása a magyar események miatt tetőfokán áll, nem pedig később újból okot adni a felzúdulásra, amikor a szovjetellenes hangulat már csillapodóban van. Összefügg ezzel az érveléssel az a szovjet állítás is, amely szerint vezető svéd politikusok, mint Erlander miniszterelnök és Undén külügyminiszter nemcsak sejtetik, hogy a szovjet-ellenesség Svédországban idővel el fog csitulni, hanem szinte sugallják, hogy talán az egész Wallenberg-ügyet Berija nyakába lehetne varrni.22 Látnivaló, hogy svéd és orosz történészek számára is van bőven kutatnivaló, hisz az újonnan előkerülő nagy mennyiségű információ újabb problémákat vet fel pl. a szovjet had- és államvezetés módszereivel kapcsolatban. így a moszkvai főhatóságoknak szóló, a magyar harctérről küldött 1945. január 15-i rejtjeltávirat orosz kézírásos széljegyzete szerint Wallenberget nem lefogták, hanem maga keresett kapcsolatot a Benczúr utcában a szovjet hatóságokkal (,jzam pereshol") — a szovjet bőr-
