Századok – 1994
Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149
1154 BÁRÁNY GYÖRGY tönregiszterekben mégis hadifogolyként szerepel (vojennoplennij), nem semleges ország diplomatája gyanánt. A széljegyzetek egyike azt is megjegyzi, hogy a svéd követség titkára 7000 svéd állampolgárért érzi magát felelősnek, s ez az adat azonos a Wallenberg 1944. december 8-i, utolsó jelentésében közölttel a pesti svéd védett házakban lévő zsidók számát illetően, tehát csakugyan tőle ered. Figyelemreméltó, hogy bár a Wallenberg letartóztatását és Moszkvába hozatalát elrendelő január 17-i választávirat Bulganyin nevében szól, másolatát a szovjet kémelhárítás (SzMERS) elnöke, Abakumov kapta,23 tehát a hivatalos verzió szerint Abakumov a Wallenbergügy szovjet fázisának alfája és ómegája. De az is biztosra vehető, hogy Bulganyinnak, s rajta keresztül Sztálinnak és közvetlen munkatársainak első pillanattól tudomása volt a svéd diplomatával történtekről. A svédeknek eddig átadott szovjet okmányok is azt bizonyítják, hogy Wallenberg dolgát a legfelső szovjet állam- és pártvezetés szintjén intézték. Természetesen az utóbbi években a szovjet sajtó és történetírás hangja is megváltozott Wallenberg irányában. Az Izvesztija cikkei, de a Novoje Vremja is, elismerik a svéd diplomata emberi nagyságát, bár nem hisznek abban, hogy túlélte volna a megpróbáltatást.2 4 Szólnunk kell itt két, egymással valószínűleg összefüggő témakörről a Wallenberg-ügy kapcsán. Mint a Századok múlt évi 5-6. számában John Lukács is hangsúlyozta „Hitler és Magyarország" c. írásában, nem eléggé tisztázott a németek igazi, esetleg változó, magatartása Wallenberg iránt a legkritikusabb időben, azaz 1944 második felében, különösen október 15. után. Lukács felveti annak lehetőségét, hogy egyes német vezetők, mint Himmler, azért tűrték el Wallenberg zsidómentését, mert rajta keresztül akartak a nyugati szövetségesekhez hidat, ill. ez utóbbiak és a szovjetek közé éket verni.25 Lukács e nézetével nem áll egyedül, mint alább látni fogjuk, s lehet, hogy szovjet részről éppen ezzel a gyanúperrel éltek. Bonyolítja a dolgot, hogy múlt december elején a CLA olyan okmányokat tett hozzáférhetővé a kutatás számára, amelyek első ízben ismerik el, hogy ha nem is Wallenberg, de stockholmi összekötője, Olsen, nemcsak a WRB képviselője és az ottani amerikai követség pénzügyi tisztviselője volt, hanem az OSS ügynöke is.26 Hogy erről annak idején maga Wallenberg vagy a svéd külügyi, ill. titkos szolgálat tudott-e, problematikus, de az embermentő akció szempontjából talán nem is anynyira fontos, mint mai szemmel utólag gondolnánk. Az is kiderül az újabb irodalomból és okmányokból, hogy 1944 során az amerikaiak az együttműködés javítása érdekében maguk adtak át a Szovjetuniónak nagymennyiségű, az OSS által gyűjtött anyagot a Baltikumra vonatkozólag reciprocitást remélve, persze hiába.27 Hogy ebben az anyagban Olsen és Wallenberg neve is előfordulhat, feltehető, csak azt nem tudjuk, hogy a Wallenberg család melyik tagja keltette fel inkább tevékenységével a szovjet gyanúját, ill. ellenérzését. Jacob Wallenberg és öccse, Marcus, Raoul két unokabátyja, a stockholmi Enskilda Bank tulajdonosai-irányítói voltak ui. a család igazi befolyásos tagjai. A svéd gazdaság jelentős része az Enskilda Bank érdekkörébe tartozott, s különösen a háború első éveiben, Svédország mind gazdasági, mind katonapolitikai téren jelentősen segítette előbb az angol-francia, majd az angol-szovjet-amerikai erőkkel szembenálló Harmadik Birodalmat. Jacob Wallenbergnek szoros kapcsolatai voltak német vezető körökkel, míg Marcus a háború utolsó fázisában
