Századok – 1994

Közlemények - Hermann Róbert: Műfajok és tendenciák az 1848–49-es polgári memoárirodalomban I/113

116 HERMANN RÓBERT Az 1847-1848. évi utolsó rendi és az 1848-49. évi népképviseleti országgyűlés követei és képviselói közül csupán néhányuk naplóját ismeijük. Lónyay Menyhért naplója mindmáig egyike az utolsó rendi országgyűlés legfontosabb forrásainak; sok tekintetben kiegészíti a szintén követként résztvevő Széchenyiét. A népképviseleti országgyűlés egésze alatt vezette naplóját a szepességi Hunfalvy Pál, ebből először ő maga közölt szemelvényeket a múlt század végén, a teljes szöveget pedig 1986-ban tette közzé Urbán Aladár. Hunfalvy naplója erről az 1848 júniusától 1849 októberéig terjedő időszakról tartalmaz nélkülözhetetlen ismereteket, pld. az országgyűlési zárt ülések többségéről csak tőle rendelkezünk pontos adatokkal. A Hunyad megyei gróf Gyulay Lajos naplója inkább művelődéstörténeti és mentalitástörténeti szempontból érdekes. A felsőházi tagok közül szinte kiadhatatlan mennyiségű naplójegyzetet hagyott hátra báró Wesselényi Miklós, ezeknek mindmáig csupán töredéke látott napvilágot, holott Wesselényi levelezőkönyveivel együtt a reformkorszak és az 1848 októberig terjedő időszak politikatörténetének egyik legjelentősebb forráscsoportját képezik. Bár a katonai naplókkal és emlékiratokkal nem kívánunk különösebben foglalkozni, hiszen egyszerű felsorolásuk is többszörösen meghaladná ennek a bevezetőnek a kereteit; egyetlen személy, az 1848 május végétől 1849 május elejéig a hadügyminisztériumot irányító Mészáros Lázár esetében kivételt teszünk. Mészáros — mindmáig csak töredékesen kiadott — emlékirataiban írja, hogy „szokásom volt ugyan a különös és a történelembe vágó eseményeket feljegyezni, hanem a miniszteriális járomban hanyagabb kezdék lenni, örülvén, ha este megszabadulhattam. A véletlen szintén elkedvetlenített, mivel háromszor kezdém jegyzeteimet 1813 óta, azaz a nyilvános életbe lépésemtől fogva, s mindannyiszor elvesztém azokat, vagy elemek, vagy a háború által. Az utolsót leginkább sajnáltam, nem a veszteségért magáért, hanem azért, hogy amit távollétemben Kassán az osztrákok bántatlanul hagytak, azt honfi-véreink — talán legtitkosabb helyeni használat végett, — elrontották, amint mondják — elsinkófázták". Ezt az 1848 decemberéig terjedő naplótöredéket már csak azért is sajnálnunk kell, mert Mészáros nemcsak a Batthyány-kormány tevékenységéről, hanem az annak helyébe lépő Országos Honvédelmi Bizottmány belső történetéről is fontos adatokat jegyezhetett fel. A szemrontóan csúf írású hadügyminiszter csak 1849 decemberében, már a törökországi emigrációban kezdte újra naplójának vezetését, s immáron az emigráció önemésztő világáról nyújtott távolságtartóan ironikus képet. Nemcsak a felsőháznak, hanem egyben az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is tagja volt a neves regényíró, báró Jósika Miklós. A szabadságharc történetét megörökítő, önéletrajzi elemeket is bőven tartalmazó, szintén újrakiadásra érdemes regényében (Egy magyar család a forradalom alatt) a mű forrásai között említi saját naplóját és jegyzeteit, sajnos ezt sem ismerjük.3 A közélet más szereplői közül szintén félig-meddig elveszettnek tekinthető Batthyány Lajos miniszterelnök titkárának, Jászay Pálnak a naplója. 1828-1839 közti naplójegyzeteit Czékus László, 1849 január-május között vezetett naplóját Hentaller Lajos adta ki. Sajnos a család kezén elkeveredett 1848 évi naplója, amely bizonnyal nagy segítséget jelenthetne Batthyány Lajos emberi és politikusi portréjának megrajzolásához. A Batthyány-kormány radikális ellenzékének tagjai közül Petőfi és Vas-