Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1143 tényleges lehetőségeit figyelembe véve — a Horthy-korszak egészét tekintve nem biztosított megfelelő rekrutáciős bázist a felsőoktatás számára. Ez a 30-as években még súlyosabban jelentkezett, minthogy a demográfiai viszonyok alakulása — a háború alatt született korosztályok alacsony létszáma — miatt az érettségit tettek száma 1935/36-ig fokozatosan, a 30-as évek első felében több mint 20 %-kal csökkent. A másik lényeges körülményt a tanulmányi rendszer hiányosságai jelentették számos képzési ágban. Végül pedig az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a hallgatók nem lebecsülendő része anyagi gondokkal küszködve — és a lehetőségekhez képest valamilyen mellékkeresetre szorulva — tanulmányait nem tudta a kellő intenzitással folytatni. A numerus clausus alkalmazása azonban kétségkívül fokozta az ezzel kapcsolatos problémákat. Ami a hallgatók előképzettségét, a felvételre kerülő hallgatók érettségi eredményeit illeti: a vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a törvénymódosítás után a jeles érettségivel rendelkezők aránya némileg nőtt, 20 % fölé emelkedett. Ugyanakkor a 30-as évek közepéig igen magas, országos átlagban jóval 40 % fölötti volt az elégségesen érettek aránya. A hallgatók előképzettségének színvonalát illetően az egyes egyetemek, karok között jelentős eltérések mutatkoztak: az elégségesen érettek aránya viszonylag alacsony volt a bölcsészkarokon, a közgazdaságtudományi karon, valamint a 30-as évek elejétől a műegyetemen, ugyanakkor igen magas, 50 %-ot meghaladó a jogi karokon, 60 % feletti pedig a jogakadémiákon és a gyógyszerész szakon. Igen nagy különbségek voltak e tekintetben a budapesti és a vidéki egyetemek között is.5 4 Az elégségesen érettek magas aránya minőségi tekintetben a magyar felsőoktatás egyik leglényegesebb problémáját jelentette. A hallgatók előképzettségének színvonalával kapcsolatos problémákat Klebelsberg is jól látta: „túlprodukciót a gyenge zöm okoz" - írta már 1925. augusztus 26-i cikkében, Értelmiségi proletariátus című, 1927. június 19-i cikkében pedig arra mutatott rá, hogy „azok jó kétharmad részének, akik diplomához jutnak, minimális a tudásuk".5 5 2. táblázat A vizsgákon és szigorlatokon megfeleltek arányának alakulása (%) Vizsga, ill. szigorlat 1928/29 1930/31 1933/34 1935/36 1937/38 Jogi kari I. alapvizsga 68,2 71,5 75,0 71,2 69,2 Jogi kari II. alapvizsga 69,7 70,5 70,1 69,2 63,4 Jogi kari III. alapvizsga 63,9 67,2 69,0 65,0 67,1 Államtud. szigorlat 63,9 66,1 71,3 66,1 64,6 Jogtud. szigorlat 68,7 70,1 74,7 75,3 72,1 I. orvosi szigorlat 55,5 62,4 57,0 59,7 56,9 II. orvosi szigorlat 65,8 72,7 70,2 61,0 66,5 III. orvosi szigorlat 82,0 83,1 78,0 67,3 613 IV. orvosi szigorlat 91,0 93,1 76,7 83,6 75,4 Középisk. tanári alapvizsga 77,8 70,6 58,5 53,3 52,8 Középisk. tanári szakvizsga 86,8 73,9 63,6 64,0 62,8 Középisk. tanári ped. vizsga 91,4 75,4 78,3 76,6 69,5
