Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1141 A numerus clausus mérlege Az 1928. évi XIV. tc. megszületésének körülményeit és a következő években való végrehajtását áttekintve meg kell vonnunk a törvénymódosítás után a numerus clausus mérlegét. A novella — mint azt az előzőek során vázoltuk — az eredeti törvény 3. §-ának kül- és belpolitikai megfontolásokból történt elhagyása ellenére továbbra is a zsidó hallgatók felvételének korlátozását célozta. Elsősorban a jeles érettségivel rendelkezőknek az említett nehézségek ellenére többé-kevésbé megvalósított felvétele következtében azonban az I. éves zsidó hallgatók aránya 1928-tól 1932-ig az előzó évekhez képest kétségkívül emelkedett (országos átlagban arányuk 1928/29-ben 9,4,1929/30-ban ugyancsak 9,4, 1930/31-ben 9,5, 1931/32-ben 14,1 és 1931/33-ban 11,6 % volt). 1933-tól viszont a bekövetkezett politikai változások hatására arányuk fokozatosan csökkent (1933/34-ben 8,4, 1934/35-ben 5,5 %-ra, 1937/38-ban pedig már 5 % alá esett). Abszolút számuk csökkenése még nagyobb mérvű volt; az 1931/32. tanévi 672 főről 1934/35-ben 228-ra, majd 1937/38-ban 188-ra, hat év alatt tehát több mint 72 %-kal csökkent. (Ezeket az adatokat az érettségit tett zsidó tanulók számával öszszevetve: 1931-ben 1666-an, 1934-ben 1185-en, 1937-ben 1278-an érettségiztek; az I. évre felvett zsidó hallgatóknak az érettségit tettekhez viszonyított aránya tehát 40,3%-ról 14,7%-ra csökkent.)4 9 Megjegyzendő, hogy ezek az adatok bizonyos mértékig módosulnak, ha csak azokat az intézményeket vesszük figyelembe, amelyekre a numerus clausus-törvény hatálya kiterjedt, és nem számítva a jogi karok és a jogakadémiák egyéves államszámviteli tanfolyamán tanulókat (amelyekre a törvény szintén nem vonatkozott), valamint értelemszerűen az egyetemi hittudományi fakultásokat sem. E számítások azonban a rendelkezésre álló statisztikai forrásbázis alapján teljes pontossággal csak az 1929/30. tanév II. féléve esetében végezhetők el: az I. éves zsidó hallgatók aránya a törvény hatálya alá tartozó intézményekben, a hittudományi karok és az államszámviteli tanfolyamok nélkül 12,4 %-ot tett ki.5 0 A többi tanévre vonatkozólag az államszámviteli tanfolyamok adatai a jogi karokon és a jogakadémiákon belül nem különíthetők el; minthogy azonban e tanfolyamok résztvevőinek száma viszonylag csekély, a numerus clausus-törvény hatálya alá nem tartozó felsőoktatási intézményekben pedig a zsidó hallgatók aránya igen alacsony volt, a I. éves zsidó hallgatók aránya a tudományegyetemeken, a műszaki egyetemeken és a jogakadémiákon a közölt országos adatoknál némileg magasabbnak tekinthető. Ami a regionális elv — Klebelsberg által ismételten szorgalmazott — érvényesítését illeti: a vidéki egyetemek I. éves hallgatóinak száma a 30-as évek elején mintegy 20 %-kal emelkedett, utána azonban fokozatosan, 1937/38-ig több mint 30 %-kal és az országos átlagot meghaladó mértékben csökkent. A felvételek „rajonírozásának" korlátozott és időleges eredményessége több körülménnyel is magyarázható, így az egyes felsőoktatási intézmények „természetes körzet"-ét a minisztérium nem határozta meg, egyedül a budapesti tudományegyetem esetében rendelkezett úgy 1928-ban, hogy Budapesthez számít annak közvetlen környéke (Kispest, Újpest stb.), de már Vác és Kecskemét nem, 1929-ben pedig Budapest körzetének azokat a Budapest környéki városokat és községeket tekintette, amelyek Budapestről villamossal vagy helyiérdekű vasúttal elérhetők. Figyelembe kell venni továbbá olyan körülményeket is, hogy jónéhány humán és természettudományi szakon csak a budapesti tudományegyetemen folyt képzés, számos vidéki fiatalnak lehetősége volt arra, hogy tanulmányai idején budapesti rokonainál lakjon, és a főváros általában nagyobb vonzerővel rendelkezett. Az is kétségtelen volt azonban, hogy Klebelsberget a vallás- és közoktatásügyi miniszteri bársonyszékben követők — elsősorban Hóman — koránt-
