Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

1112 PRITZ PÁL 5 A magyarságkép igazi összetevőire ld. az 1. sz. jegyzetben hivatkozott kötetet, valamint Keresztúry Dezső: A magyar önismeret útja c. esszéjét. Bp. 1985. Az Illyés-idézet helye: 1. sz. jegyzetben hivatkozott mű 22. 6 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Második, átdolgozott kiadás. Bp. 1975. 251-260. 7 A Külügyminisztérium 1921-ben megindította hivatalos lapját, a Külügyi Közlönyt, amely általában évente ismertette a minisztérium szervezeti felépítését, az egyes ügyosztályok szolgálati beosztását, valamint a külföldi missziók összetételét, illetve a Budapesten működő diplomáciai képviseletek vezetőinek nevét. 1927-ben a közlönyt bizalmassá nyilvánították, és azon túl csak belső tájékoztatóként lehetett használni. 8 A Külügyminisztériumi Levéltárról készített kitűnő repertórium szerzője L. Benke Zsófia azon az állásponton van, hogy az osztály léte, tevékenysége teljesen leplezett volt. (Külügyminisztériumi Levéltár. Külügyminisztérium. Kézirat. Országos Levéltár. 255.) Ezt a nézetet látszik alátámasztani az a tény is, hogy a minisztérium felépítéséről készített áttekintések — mint a főszövegben már említettük — nem tudnak egy ilyen osztály létezéséről. Ellenben a fennmaradt iratok kétségtelenné teszik, hogy az osztály működése során ezen a néven volt kapcsolatban a más tárcák, társadalmi szervezetek stb. képviselőivel. Sőt az is hozzáfűzhetjük, hogy amikor 1924-ben elkészült az országgyűlés számára az első világháború után az első kormányjelentés — az 1897:XXXV. tc. értelmében ugyanis a kormányok évente jelentettek meg statisztikai évkönyvet működésükről —, akkor abban a Külügyminisztériumról szóló rész taglalta a politikai hírszerző osztály munkájának a nyilvánosság számára közölhetőnek tartott részét A jelentést előkészítő egyik belső áttekintés szerint az osztály legfontosabb ágazatai „mint: külföldi propaganda szerveink működése, azok irányítása, külföldi keresztény nexusok ápolása, bolsevizmus elleni harc, az állítólagos magyar fehérterrorról terjesztett tévhitek eloszlatása, külföldi — magukat magyar emigránsoknak nevező — csoportok ellensúlyozása (a) jelentésben feltétlen mellőzendők". Országos Levéltár, Külügyminisztérium. Politikai hírszerző osztály iratai (a továbbiakban: К 67.) 1923-1924. 33 038. sz. 1923. I. 11. 9 Szántó Miklós: Magyarok Amerikában. Bp. 1984. 46., 47., 67., 64., 61. 71. A témakörre ld. még átfogóan Szántó Miklós: Magyarok a nagyvilágban. Bp. 1970. és Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940. Bp. 1982. 10

Ismeretes módon Magyarországon az első világháború után gomba módra elszaporodtak a különféle irredenta, soviniszta társadalmi szervezetek. Mivel legfőbb összetartó erejük egy-egy társadalmi réteg, csoport érdekeinek a védelmezése, az életkörülményeinek javítására irányuló erőfeszítés volt, ezért működésükben nagy szerepet kapott a jótékonykodás, a jobb helyzetben lévő országokban gyakran indítottak nyomorenyhítő akciókat. A gyűjtések ugyan sokszor jártak több-kevesebb sikerrel, ám nem ritkán erősen ártottak az ország különben sem nagy külföldi presztízsének. Ezért született döntés arra, hogy gyűjteni csak — tárcaegyeztetésen alapuló — engedély alapján lehet Az ilyenfajta ellenőrzésre a fenti < indokon túl azért is szükség volt, mert nem egyszer kalandor, deviáns elemek igyekeztek jóindulatú emberek segítőkészségéből egyéni hasznot húzni. így — például — 1924 májusában a hágai magyar követségen megjelent két fiatalember, akik a Székely Egyetemi Hallgatók Egyesülete „megbízólevelét" felmutatva a követség segítségét kérték nyomorenyhítő akciójuk lebonyolításához. A követséget vezető ügyvivő — lévén, hogy az illetők nem rendelkeztek az említett tárcaközi bizottság engedélyével — a gyűjtést megtiltotta, ellenben hiszékenyen 60 holland forintot adott a szélhámosoknak útiköltségre azzal, hogy azt a minisztérium majd a szövetségtől behajtja. A későbbi levelezés azonban kiderítette, hogy az illetők a megbízólevelet hamisították. К 67. 1924-1924. 33 447. sz., ill. hozzá csatolt ügyiratok. 11

К 67. 1924. 34 032 sz. Pelényi János dátum nélküli memoranduma. A beérkezés dátumából lehet valószínűsíteni, hogy 1924 végén keletkezett. Az amerikai magyarság óhazából történő megszervezése kudarcának okaira ld. még Puskás i.m. 329-330. 12

К 67. 1925. Kiss Sándor 1923. IV. 30-i, VI. 23-i és X. 19-i jelentése; a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1923. IX. 26-i átirata a külügyminiszternek és a Külügyminisztérium X. 17-i utasítása a szófiai ügyvivőnek; Fiáth miniszteri tanácsos XI. 10-i átirata a belügyminiszter nevében e külügyminiszternek, a belügyminiszter titkárának levele a külügyminiszterhez 1924. VI. 10-én; a Külügyminisztérium 1923. XI. 29-i leirata a szófiai követségnek a minisztérium könyvajándékáról, az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ igazgatójának 1924. IV. 7-i levele a külügyminiszternek; Nemeskéri Kiss Sándor 1924. III. 12-i jelentése. 13

К 67. 1925. 413/biz.-1925. Vélics László 1925. IX. 10-i jelentése. К 67. 1921. A MEFHOSz vezetőinek levele Somssich József külügyminiszternek 1920 februárjában (a közelebbi dátum hiányzik). A korabeli egyetemista szervezetek politikai szerepére ld. általában Ladányi Andor. Az egyetemi ifjúság az ellenforradalom első éveiben (1919-1921) c. tanulmányát. (Értekezések a történeti tudományok köréből