Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1089 zés nélküli, ám teljesen hitelesen pro domo-szerű feljegyzésben rögzítette Daruváry Géza külügyminiszter számára a csere jelentőségét, illetve a megvalósításhoz — azt nem tudjuk, hogy csupán Teleki megítélése szerint, vagy az amerikaiak által szorgalmazott — nélkülözhetetlen feltételeket. Elöljáróban közölte, hogy a Michigan Egyetem a már említett két tanáron kívül felajánlott még egy helyet egy asszisztensnek. Az 1925/26-os tanévre pedig „még 4-7 helyet fognak rendelkezésre bocsátani és azután kiterjesztik az akciót több amerikai egyetemre. Ez — folytatta — egy pozitív eredmény és alap, amelyen végre ténylegesen lehet ellensúlyozni a csehek hasonló, nagy pénzen folytatott akcióit Nekünk ezek a kiküldetések pénzbe nem kerülnek (úgy volt, hogy az útiköltséget is az amerikai fél állja — P. P.), de az amerikaiak elvárják, hogy evvel szemben néhány végzett hallgatót, esetleg egy tanárt is a magunk részéről meghívjunk. Arra nem néznek hogy a számok egyformák legyenek. Meggyőződésem, hogy a négy hallgató és egy profeszszor meghívása óriási eredményt okozna. Ezeket azonban el kell helyezni, ami meglévő kollégiumokban nem lehetséges. Az amerikai nem képes megszokni a mi szegény diákjaink koldus kosztját, az viszont lehetetlen, hogy egy kollégiumi kosztját az amerikaiak miatt amerikai nívóra emeljük (Úgy a költség, mint az egyenlőtlen elbánás miatt)." Ezért azt javasolta, hogy a diákok részére egy négyszobás, a professzor számára pedig egy háromszobás lakást kell nyújtani, a kosztot pedig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselői étkezdéjében kell megszervezni. A külügyminiszter Teleki javaslata szellemében már az egyik minisztertanácsi ülés alkalmával kérte a kultuszminiszter és a népjóléti miniszter segítségét, majd június 30-án írásban is megismételte kérését. A kedvező elintézéséhez mindez sem volt elégséges. A kultuszkormányzat szokásosan lassú válaszainak megfelelően augusztus 13-án született meg az elutasítás: az amerikaiak vázolt módon való elhelyezése „megvalósíthatatlan". A levelet aláíró helyettes államtitkár visszakanyarodott az elöljáróban említett kollégiumi elhelyezés gondolatához, ellenben az eredeti számokat felemelte, 12-re módosította, „akik között tetszés szerinti számban tanárok is lehetnének". Annak érdekében, hogy a jövőbeni vitákat elkerülje, a levél végén még önérzetesen leszögezte: ,A magyar állam a leírt módon való elhelyezéssel a legjobb alkalmat nyújtja arra, hogy az amerikaiak Magyarországon töltendő idejüket a lehető legtanulságosabban használják ki. Ennél azonban többet nem tehet". A Külügyminisztériumban ennek ellenére sem nyugodtak meg az elutasításban. Feltehetőleg magához a kultuszminiszterhez fordultak. Azt nem tudjuk, hogy Klebelsbergnek mi volt a személyes meggyőződése, tény viszont, hogy szeptember 5-én aláírt egy olyan levelet, amely egészen kurtán elutasította a Dísz téri prepozíciót.1

9 Az igen töredékesen fennmaradt iratokból nem lehet eldönteni, hogy ezek után végül is mi történt, a rendelkezésre álló akták mégis mintha azt sugallnák, hogy a kérdés lekerült a napirendről. Mert egészében olyan esetekről szólnak nagy figyelemmel, amelyeknek a michigani tervezett akciónál messze kisebb volt a jelentőségük, és ugyanakkor ezeknek az ügyeknek is közös jellemzőjük a pénztelenség; úgy akarnak propaganda sikert elérni, hogy az lehetőleg mennél kevesebb kiadást jelentsen.2

0 Az amerikai magyar diák- és tanárcsere átvezet bennünket már a külföldi magyar vendégtanári állások, magyar tanszékek témájához.