Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

1084 PRITZ PÁL A támogatás azonban ezzel még nem fejeződött be. Egyrészt saját forrásból a Külügyminisztérium is küldött könyveket az egyletnek, másrészt pedig intézkedése nyomán a munkáskör felkerült az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ listájára, arra a listára, amelyen azok a külföldi magyar intézetek szerepeltek, amelyelmek könyvekkel és folyóiratokkal való ellátásáról e központ gondoskodott. így nemhogy megszűnt a kezdeti hátrányos megkülönböztetés, amely az első könyvszállítmánynál még megmutatkozott, de olyan kiadványoknak is a birtokába jutott az egyesület, amelyek feltehetőleg jóval meghaladták a mindössze 60 tag kulturális érdeklődését, műveltségi színvonalát. Az aktákból pontosan meg lehet állapítani, hogy a válogatók milyen könyveket is küldtek Szófiába, így az is világosan látható, hogy e munkák túlnyomó hányada valóban mentes volt még a rejtett propagandától is. Zömmel ismeretterjesztő, az egészséges életmódra nevelő, egészségügyi felvilágosító munkák, valamint a magyar irodalom gyöngyszemei (mint Petőfi összes művei, a Mikszáth-i életmű kötetei, amelyek egyébként érdekes módon messze többségben voltak a Jókai regények közül kiválasztott munkával) sorakoztak közöttük. Az igazi politikum nem is a könyvek révén esetleg kifejthető rejtett propaganda volt. Hanem sokkal inkább az a siker, hogy a szófiai munkásokat távol lehetett tartani a bolgár belpolitikai küzdelmektől. Nemeskéri Kiss Sándor 1924 márciusában a munkásegylet tevékenységének mérlegét megvonva nem kevés elégedettséggel állapította meg, hogy az egylet tagjai 1923 őszén megtagadták a „kommunista zavargásokban" való részvételt, — vagyis amikor Bulgáriában szélsőjobboldali fordulatot hajtottak végre, akkor a magyar munkások nem cselekedtek az osztályszolidaritás szellemében.1

2 Vélics László müncheni konzul 1925 szeptemberében — miután ez az esztendő egy sor olyan nagyobb szabású tanulmányutat eredményezett, amelyeknek a bajor főváros volt a kiindulópontja — lelkes hangon utal vissza több korábbi jelentésének ismételten bebizonyosodott állítására, mely szerint „a külföldiek magyarországi tanulmányútjainak előmozdítása, tervszerű irányítása s programszerű felkarolása minden egyéb propaganda módszernél alkalmasabb arra, hogy a külföldiekkel nemcsak hazánkat úgy ismertessük meg, mint ahogy az a propaganda szempontjából a legkívánatosabb, hanem hogy a legszélesebb köröknek a szimpátiáját egyszer s mindenkorra biztosítsuk". Az ilyen utakon formálódott „személyes kapcsolatok nyomán támadt szubjektív érzések (a látogatókban) oly mély gyökeret vertek, hogy ezeket sem rosszindulatú, sem pedig ellenséges beállítású hangulat s hatás kitépni nem képes". A külföldiek magyarországi útjainak a fontosságát messze nem csupán a müncheni konzul ismerte fel, és azt is hozzátehetjük, hogy a rendszer kiépülésével párhuzamosan hamar megindulnak az első lépések diákok, tanárok, politikai szakírók, tudósok magyarországi invitálására, illetve az ilyen utak könnyítésére. Az ezen utak közül nemcsak méretei, hanem a jövőt illető jelentősége miatt is kiemelkedik a diákturizmus, ezen belül a diákcserék előmozdítása. Ebben a munkában a politikai hírszerző osztály számottevően támaszkodhatott a 15 szövetségből — többek között az 1872-ben alakult Egyetemi Körből, az Orvostanhallgatók Segélyező és Önképző Egyesületéből, a József Műegyetemi Segítő Egyesületből, az 1901-ben létrejött Bethlen Gábor Körből, a Szent Imre Körből — 1920. február 9-én alakult Magyar Egye-