Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1081 ban létrejött — a külföldi magyarság összefogásának, kulturális istápolásának szándékával, a hazatérést fontolgatók visszasegítésének célkitűzésével — a Külföldi Magyarok Szövetsége nevű szervezet, és Külföldi Magyarság címmel lap is indult.9 Az amerikai magyarságnak — amint azt Pelényi János, a washingtoni követség tanácsosa 1924 végén megállapította — volt szíve szülőföldje szerencsétleneinek szenvedése iránt, a háború után sokat tett a Duna tájon maradtak nyomorának enyhítéséért, ellenben nemcsak a tömeges hazatelepülésükhöz, összegyűjtött vagyonuknak a magyar gazdaság szanálásában szánt szerepéhez fűzött remények váltak füstté, hanem az egységes szervezetbe való tömörítésükre irányuló erőfeszítések is meghiúsultak. Pelényi az összefogásra irányuló kísérletek kudarcának főleg négy okát látta: „1. A mozgalmak vezetői nem voltak gyanúsíthatatlan egyének, akár múltjuknál fogva, akár mert kézenfekvő volt, hogy másnak pénzén megélhetést akarnak maguknak biztosítani. A tömeg ezért kezdettől fogva bizalmatlankodott. 2. Konkrét tennivalók hangsúlyozása helyett a vezetők hazafias jelszavakat koptattak, holott az amerikai magyarok torkig vannak a honmentőkkel. Túl sokáig vannak már távol hazájuktól, hogy akár felfogják az ottani belpolitikai problémákat, akár hogy rájuk politikai exhortációk mélyebb hatást tegyenek. 3. A mozgalmak vezetői meglevő érdekköröket sértettek meg, legyenek azok létező egyleteknek, hitközségeknek avagy magánembereknek érdekei, ambíciói avagy érzékenykedései. Ezek árán igyekeztek saját tömörítési mozgalmukat érvényesíteni. 4. A tömörítési szervezkedés oly nagy idő- és pénzáldozattal jár, hogy nem volt, aki azt ellenszolgáltatás nélkül vállalhatta volna, ellenszolgáltatás kivívása pedig kivétel nélkül a mozgalom összeomlását jelentette." A washingtoni magyar követségen ezeket a tapasztalatokat alaposan megbeszélhették, mert Pelényi elbeszélése szerint Széchenyi László követ saját pénzén szerződtetett egy Fellegi Emil nevű szervezőt — ezáltal a negyedik pontban említett nehézséget kiküszöbölték —, aki Chicagóban sikerrel megoldotta az ottani magyarság tömörítését, oly módon, hogy egyrészt egészen a háttérben maradva szélesebb körök bizalmát élvező vezetőket tolt az előtérbe (így az első pontban jelzett gondot sikerült legyőzni), másrészt kimondták, hogy politikával nem foglalkoznak (következőleg a második pontban foglalt akadályt is elhárították). A chicagói sikeres kísérleten — amelynek időpontját a magyar diplomata ugyan nem jelzi, de az iratból arra lehet következtetni, hogy az valamikor 1924 első felében lehetett — felbuzdulva hozzáfogtak az egész USÁ-n belüli tömörítés előkészítéséhez. Az alapgondolat az volt, hogy az összefogás csakis jótékonysági alapon képzelhető el. Pelényi jó diplomata volt, és ezért nagyon világosan látta, hogy a politikai haszon éppen a látszólag apolitikus jellegből fakad. Már a chicagói szervezkedésnél hasznot húztak ebből a jelszóból. Mert a demokratikus emigráció ellen tudták fordítani, amelynek elszigetelését, legyőzését az ellenforradalmi Magyarország nagy erővel próbálta elérni. Most az országos kísérletnél a „politikamentesség" először is haszonnal kecsegtetett, azért, mert „amerikai részről is (az) ily alapon való szervezkedés tűnik legkevésbé kifogásolhatónak". De azt is lehetett előre látni, „ha az amerikai magyarságnak tekintélyes része már egyszer kalap alatt van, úgy annak