Századok – 1994
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón VI/1057
BUDAPESTI TEREK A SZÁZADFORDULÓN 1065 A századforduló éveire olyannyira jellemző tolerancia, laza rendőri felügyelet tehát több lehetőséget hagyott a kötetlen nyilvános viselkedés számára. Gyökeresen más a helyzet a bukott forradalmakat közvetlenül követően, a represszió nyers alkalmazása idején. A közterületnek magától a társadalomtól történő hatósági védelme programszerűen is megfogalmazódott.4 7 Végrehajtása érdekében pedig a tanács — igaz, alkalomszerűen — még katonai segédletre is gondolt. 1920-ban kéri a Karhatalmi Főparancsnokságot,4 8 hogy „május hó 1-én a VI. kerület Városligetbe és a X. kerület Népligetbe 10-10, az I. kerület Városmajorba, az V. kerület József téri és a V. kerület Erzsébet téri parkba 2-2 fegyveres karhatalmi közeg éjjel-nappal tartó őrzési szolgálatra kivezényeltessék... (Továbbá) méltóztassék módot találni arra, hogy a nyár folyamán vasár- és ünnepnapokon, az előbb említett helyeken egy pár fegyveres karhatalmi erő kivezényelhető legyen".49 A kérelemre egyébként elutasító válasz érkezett. A köztérnek a 19. század utolsó évtizedeiben megszilárduló rendészeti felügyelete a rendőri tevékenység tartalmi kiterjesztésével öltött végleges alakot. A megosztott nagyvárosi társadalomban a közrend fenntartása és a nyilvános viselkedés szigorú erkölcsi-kulturális kódok alapján történő megítélése, annak e szellemben való szabályozása — a kettő együtt képezte a rendőri munka, ha nem is egyenrangú lényegét. Mégis: Budapesten nem vált oly átütővé a hatóságnak a köztér aggályos jogi szabályozására és rendőri felügyeletére irányuló igyekezete, a morális célzatú rendőri igazgatás, mint amire a viktoriánus Anglia városi mutattak példát.5 0 Bizonyságul vegyük szemügyre a parkokban és a sétányokon leggyakrabban előforduló, olykor a rendőrségnek is munkát adó viselkedési devianciákat. Eközben arra is választ kapunk, hogy a parkok és sétányok valóban közös terei voltak-e a nagyvárosi népességnek; mennyire adtak lehetőséget a strukturált társadalom fizikai egyesítésére és származtak-e mindebből konfliktusok? Kisajátítás és megosztás A közterek használata közben keletkező konfliktusok három kategóriába sorolhatók. Az elsőbe a parkok különféle közlekedési eszközökkel történő használatának a súrlódásai tartoznak. Következményük: valamilyen jogi szabály megalkotása. Az 1890-es években a rendőrség többször is megtiltja, hogy a Városliget korzójára, a Stefánia útra „terhes szekerek" (áruval megrakott lovaskocsik) és halottas kocsit behajthassanak.5 1 Ugyanekkor a tanácsot a városligeti bicikliközlekedés is aggasztja és betiltását fontolgatja. Hiszen: ,A legutóbbi időben a kerékpározók a városligetben nem elégszenek meg már azzal, hogy sportjukat a Stefánia úton s a fenntartott egyéb kocsiutakon gyakorolják, hanem a gyalogjáróra is felmennek, sőt a Körönd utaira is s ott végigrohanva a sétáló közönség testi biztonságát nagy mérvben veszélyeztetik".52 A Városligetnek a budapesti parkok közötti kivételes helyét bizonyítja, hogy amikor 1897-ben Városmajori lakosok kérik a kocsiközlekedés eltiltását a sétány útjairól, a tanács nem hallgat kérelmükre.5 3 Sőt, még a lovaglást sem tilalmazza itt, holott egyesek már hivatalosan is szorgalmazták újra és újra a lovasok kitiltását.54 Hasonló panaszokról olvashatunk a Népliget kapcsán, ahol az 1880-as és 1890-es években katonatisztek rendszeresen használják lovaglótérnek a sétautakat és a par-
