Századok – 1994

Tanulmányok - Gyáni Gábor: Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón VI/1057

BUDAPESTI TEREK A SZÁZADFORDULÓN 1063 te: „a népligetben forgalom csak vasárnapon van".2

5

De nem volt ez másképp a Városligetben sem. Ez kölcsönöz jelentőséget azoknak a kisebb, ám a sűrű utcahálózatba beékelődő parkos részeknek, sétányoknak, melyek számának szaporítását Podmaniczky Frigyes, a FKT 1873 utáni alelnöke már korábban olyannyira fontosnak ítélte. „Ahol csak létezik fővárosunkban tér — írja naplójában —, melyet nélkülözni lehet, azt sétánnyá kell átalakítani, követve az angolok példáját."2

6

Elgondolása igen jellegzetes: azt követeli, hogy mind a fórum jellegű, mind a piac jellegű tereket alakítsák sétányokká. „Az Eskü tér, a városház tere, a halpiac, a Széna tér, a szerviták majorsági épülete s kertje, a Színház tér..., ezeken kívül a külvárosok minden meglévő s tervezett piacai szintén oly módon volnának sétányokká átváltoztatva, mi által... széppé, élénkké varázsoltatnának át... (Vagy) nézzük csak... az egyes templomkerteket, s képzeljük magunknak azokat befásítva s sétánnyá átalakítva..."27 Ha nem is lett minden köztérből sétány, a századfordulón számuk már 33!28 Közülük csak néhányat említünk meg, és főként azokat, melyek használatáról adatokkal rendelkezünk. Széchenyi István kezdeményezésére 1846-ban létesült a Széchenyi sétatér (18,5 ezer m

2), a történeti belváros közelében, a lipótvárosi Újépülettől délre. Az Újépület század eleji lebontásával a tér végérvényesen eltűnt a térképről. A Sétatér Társulat, majd 1870 után a főváros kezelésében álló fásított téren kioszkokban frissítőket árultak és állandó térzene szórakoztatta a park látogatóit.2

9 A főváros legnagyobb, egyúttal leggondozottabb sétánya a régi vásártérből 1856-ban kialakított Erzsébet sétány (23 ezer m

2) a Belváros határán. Sétányként történő kiképzése 1873-ra fejeződött be, midőn kioszkokkal egészült ki.3

0

A következő évben parkosítja a város a vele szomszédos József teret (4 ezer m2

), melyről azt jegyzik föl a század végén: „Ez a tér Budapestnek legkedveltebb gyermekjátszóhelye".3

1 A Duna mindkét oldalán, közvetlenül a vízparton is keletkeztek sétányok. A pesti oldalon így kialakult a híres korzó, amely a rakpart 1865-el megindult kiépítését követően 1873-ban nyílt meg.3

2

A pesti korzó népszerűségével, előkelőségével egyetlen dunaparti sétány sem vetekedhetett3

3

az ott lakók számára viszont felbecsülhetetlen nagy volt jelentőségük. így a Margit-híd hídfője körüli (8,7 ezer m2

) vagy a Császár- és a Lukács-fürdő előtti (9,4 ezer m2

és 16,3 ezer m2

) sétány, továbbá a budai Várhegy és a Gellérthegy sétányútjai. Az előbbi, az Ellipsz (13,2 ezer m2

) 1868-1894 között, a Gellérthegyi sétány (49 ezer m2

) az 1890-es években készült el.3

4 A felügyelet kérdése Az 1880-as és 1890-es évektől szabályrendeletek sora rögzítette a köztér használati módját, tiltásokkal határolván körül, hogy mi nem megengedett a nyilvános viselkedésben. De hogyan szereztek érvényt a rendeletek megalkotói akaratuknak és mennyire bizonyult hatékonynak az intézményesített köztéri felügyelet? A parkok és sétányok felügyeletét a tanács alkalmazott őrei és a rendőrök együttesen végezték. Hagyományos szokás szerűit e terek gondozását, részben őrzésüket a szegényházak lakóira bízták. Viszonzásul a szegényházakhoz folytak be a közterek rendjét megsértőkre kirótt bírságösszegek. 1905-ben a felügyelők és napszámosok száma 46, ebből 12-12-en a Városligetben és a Népligetben teljesítettek