Századok – 1994

Közlemények - Sándor Pál: A honi zsidó értelmiségről 1840–1849-ben I/102

104 SÁNDOR PÁL könyvtárosa és szerkeszti a Magyar Zsidó Évkönyvet — a vallási reform talán legradikálisabb és legbátrabb képviselője. Úgy véli: választani kell a vallás fontos és közömbös elemei között; lényeg és forma, erkölcsi tanok és szertartások között s el kell hagyni, ami elavult. 1848 áprilisában б az Egylet radikális bizottságának elnöke; valójában a pesti zsidóság vezéralakja.15 A vallást és a vele összefüggő mindennapi szokásokat, életmódot reformálni igyekvő mozgalmak hatására, Lőw Lipót1

6

, akkor pápai főrabbi, aki az elsők között szónokolt magyarul a templomban, 1847. június 22-én az alábbi nyilatkozat aláírására szólítja fel a honi rabbikat. Kinyilvánítjuk, hogy „minden embert, akármi vallást kövessen, valódi felebarátunknak tartunk. Magyarországot valóságos és egyedüli hazánknak ismerjük el, és azon leszünk, hogy az iránta érzett szeretetet híveink szívébe ültessük. A hitközség kebelében népiskolákat szervezünk..."1

7

Ő az, aki 1847-ben megindítja az első magyar nyelvű folyóiratot, Magyar Zsinagóga címmel. Ugyanekkor Szegfi megjelenteti az Első Magyar Zsidó Naptár-t.1

8 Mindez mutatja, hogy az 1840-es esztendők egyesületi mozgalmai új fejezetet nyitnak a hazai zsidóság életében. S bár történelmi tény, hogy Kossuth asszimilációs politikája, amely vallási reform címén, először társadalmi összeolvadást követelt, hogy az, mint a nemzethez tartozás bizonyítéka alapul szolgáljon a politikai egyenjogúsításhoz,19

egyfelől visszatetszést keltett, főként egyes vidéki (Ugocsa, Pozsony, Paks) hitközségeknél. Másfelől viszont erős lendületet is adott az asszimilációs reformmozgalmak kibontakozásához. S ez utóbbi volt a kétirányú mozgás fő vonulata. Az eddig jobbára kettős kötődésű magyarországi zsidóságnak az 1840-es években van lehetősége — a nemesség liberális tábora által meghatározott politika keretei között — elmozdulni az asszimiláció hosszan elhúzódó s több generáción át tartó végső állomása — a beolvadás felé. A beolvadás kezdeti fázisának vagyunk tanúi ezekben az esztendőkben. Ezek az évek, ilyen értelemben a honi zsidóság reformkorszakát jelentik. A korszellemhez hozzátartozik jónéhány zsidó família áttérése valamelyik keresztény hitre. így térnek át az Ullmanok, a Weidnerek (Wodiánerek) mellett a Kanitz, a Kunewalder családok és még számos, a közéletben szereplő zsidó személy, mint Bloch Móricz, aki 1843. május 23-án veszi fel a Ballagi Mór nevet, az óbudai születésű Finaly Zsigmond orvos, aki 1847-ben az Orvosi Tár munkatársa. Mellettük említést érdemel a hányatott életű Hugó Károly orvosdoktor, családi nevén Bernstein Fülöp, ki németül és franciául is írt drámákat s 1844-ben tért át az ágostai evangélikus hitre, hogy a bécsi gazdagabb házakba is bejuthasson. Falk Miksa hírlapíró és politikus, aki 1843-ban a Der Ungar című irodalmi divatlap munkatársa, 1848-ban szerkesztőségi tagja, 1850-től pedig a Pesti Napló-nál dolgozik, majd közel negyven éven át a Pester Lloyd főszerkesztője. Hirsch Gusztáv hírlapíró, aki Zerffi néven publikál 1846-ban a Honderü-ben, 1848-ban a Der Ungar című lapot szerkeszti és létrehozója a rövid életű (1848. április 6-ától augusztus 5-ig) Reform című szépirodalmi lapnak. A szabadságharcban honvéd lesz és eléri a századosi rangot. Kunewalder Jónás, közvetlenül kitérése előtt, 1847. szeptember 23-án, még a pesti hitközség elnökeként, beadvánnyal fordul a november 11-én megnyíló országgyűléshez. Abban kifejezi azt a kérését, hogy az országgyűlés a „közállomány sáncaiba törvényszerűleg leendő felvetésünket hathatós szavával is gyámolítani méltóztas-