Századok – 1993
Közlemények - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16–17. század fordulóján III–IV/469
472 GECSÉNYI LAJOS október 24: Bornemissza János; november 3: Anngl János; november 8: Mihály deák 8 mázsa pamuttal és 20 darab rossz kis szőnyeggel; 1591. március 30: Péter deák takaróval, szőnyeggel, borssal; április 30.: Balogh Valag Máté 1650 darab bőrrel („feel") 45 darab „machei" anyaggal; április 17: Kiss Tamás 150 darab bőrrel („feel"), 8 pár papuccsal. Első áttekintésre is világos, hogy török eredetű árukat szállítottak a bécsi piacokra, közvetítő feladatot láttak el a török birodalom belsejéből Budára érkezett kereskedők és a nyugati piac között. Ez megfelelt annak az állapotnak, amit másfél évtizeddel később a bécsi kereskedők testülete, az 1615. évi Habsburg-oszmán kereskedelmi megállapodás kapcsán készült szakvéleményében visszaállítandónak, jobban mondva fenntartandónak javasolt. E szerint a budai, pesti, simándi (!), túri, komáromi, győri, nagyszombati, pozsonyi kalmároknak éppúgy, mint a kereskedőknek szabad volt Bécsbe utazni s ott török árukat eladni, majd a törökök számára kívánatos cikkeket megvásárolni és a hódoltságba vinni. Maguk a törökök, megfelelően a 16. század első felében életbe léptetett óvintézkedéseknek, nem léphettek a királyi Magyarország, még kevésbé Ausztria területére.15 Maria Ellenden 1591. április 19-én négy hazafelé tartó debreceni kereskedő is bemutatta áruit. Salladi János, aki szatócsárut, Kramer Tamás, aki szatócsárut és két csomag kaszát, Nagy István és Sutis János akik szatócsárut (4 zsákocskában), 2 csomag sarlót és narancsot vittek.16 1593-től 1597 végéig egy petronelli vízivám jegyzék kivételével, melyben zömében a magyarországi császári fősereg táborába vámmentesen szállított árukat jegyezték fel, nincsenek az előzőekhez hasonló listák.1 7 1598-ból maradt fenn 10 naptári hét jegyzéke (ebből hat hét az esztendő első negyedéből, tehát a Győr felszabadítása előtti időből) s ezekből — ellentmondásaként a háborús helyzetnek — nemcsak Debrecen (6 személy 7 esetben), Várad (8 személy), Miskolc (1 személy), Kolozsvár (8 személy) jól ismert városnevei bukkannak elő, hanem Kecskemété és Gyöngyösé is.18 A vezető hely azonban változatlanul Kassáé, ahonnan 20 személy (köztük a legismertebb Pap Ferenc) érintette Maria Ellendet.1 9 Az áruk felsorolása ezekben az esetekben is esetleges, ahol viszont részletezték őket, ott export- és importcikkek egyaránt előfordultak. A debreceni Puston Pál, Tóth György, Potzi András, Aszalós András 1598 március első hetében utaztak erre és a szokásos szatócsárut vitték magukkal. Aszalós András május közepén Aszalós Gergely társaságában visszatért és újból szatócsárut szállított, míg Neigt Dávid szatócsárut, fenőkövet és kaszát jelentett be a vámosoknak. A kolozsváriak (Dürnei István, Kiss János, Viczei Máté, Dési Pallos István, Varsai Miklós, Tábori István, Szabó Pál), a váradiak (Fundan Bálint, Szegedi Imre, Szabó János, Nyírő Pál, Pataki Márton, Igaz Kálmán, illetve Podari /Podani/ Putoni Mihály, aki két ízben váradiként, egy esetben kolozsváriként tűnt fel, bőrt, viaszt hoztak felfelé és posztóval, „hordós áruval" (azaz hordóba csomagolt áruval20 ) utaztak hazafelé. Podari 2020 darab közönséges magyar bőr („ungarische gmeine heut") 1000 darab közönséges bőr („gmeine heut"), 20 mázsa viasz; Viczei Máté 74 mázsa viasz, Dürnei István 10 „arany" szőnyeg vámját fizette meg. 1599. november 5-én öt debreceni és egy váradi összesen 1782 darab ökörbőrt és 13 báránybőrt („Schoff feel") hozott a kocsikon: Duskás Gáspár 1478, Hercog Antal 128, Nagy János 34, Duskás István 67, Duskás N. 75 — Debrecenből, író István 12 — Váradról. A két kecskeméti (Thanoi Gáspár és Khocy Keresztes?) és a három gyön-
