Századok – 1993

Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89

94 KÖVÉR GYÖRGY Magyarországnak az indirekt adókra és a pénzlábra vonatkozólag önálló intézkedési joga, mely eddig erővel volt lefoglalva, most visszaadatik, de azon feltétellel, hogy arról rögtön maga mondjon le. Én pedig ehhez járulni semmi szín alatt nem fogok."1

9 A tárgyalásokon Lónyay is felszólalt és — utólag visszatekintve immár érthetően — megindokolta a 66. § adott, úgy tűnik szándékosan homályos szövegezését. , A mi a pénzrendszer módosíthatására vonatkozó észrevételeket illeti, azoknak nézetem szerint szintén nincs oly nagy nyomatékuk. Ha azon meggyőződésben volnánk, hogy a jelenlegi pénzrendszer tökéletes, akkor nem lenne szükséges ezen pont végén fölemlíteni azt, hogy ha az ország a vámszerződés tartama alatt időközben a pénzrendszert változtatni kívánná: azt a másik féllel egyetértőleg tehesse;miután azonban mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a pénzrendszer, amely jelenleg Ausztriában létezik, a tökéletességnek nem a legfelsőbb fokán áll: nem czélszerű és nem kívánatos-e, hogy a pénzrendszert és pénzlábat a vámszerződés tartama alatt is, alkotmányos jogunk fenntartása mellett mindig megváltoztathassuk? ... a hibás pénzrendszemek időközbeni megváltoztatása s módosítása is mindig csak a két minisztérium beleegyezésével előterjesztett javaslatok alapján, az országggyűlés beleegyezésével történhetik. "(Kiemelések - K. Gy. )20

Míg Lónyay (és Tisza is) az utolsó mondatban az ország jogait értik, addig az nem kerül szóba, hogy itt a fogalmazás az eredeti (bécsi) kormánytervezet értelmében egyértelműen a (magyar jelző nélküli!) fejedelmi jogokra vonatkozott. Kiderül viszont Lónyay eredeti intenciója, miszerint bár „a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése alkalmával a pénzrendszer és pénzláb fölött is szükséges leend" ... „egyezkedés útján intézkedni", az „így megállapított intézkedések" megváltoztatására „a vámszerződés tartama alatt is" lehetőség nyíljon. Lónyay mindenek előtt a valutarendezést tartotta szem előtt és azt nem akarta a kereskedelmi szerződési tárgyalásoktól függővé tenni. Arra azonban nem gondoltak (Deákkal) elég körültekintően, hogy a pénzrendszer tárgyalásának leválaszthatósága a többi közös érdekű ügyről lehetőséget teremt a bankkérdés politikai erőfitogtatásra való felhasználására. Az első kereskedelmi- és vámszerződéskor (1867. XVI. tc. ) „az ausztriai érték, mig törvényesen nem változtattatik, közös érték" maradt (XII. cikk), s az aranyérték behozatala még hosszú ideig csak kívánalomként szerepelt. A magyar kormány kinevezése és a kiegyezés megkötése után a jegybankügy szabályozása tehát a két PM egyezkedésére várt. Az első erre vonatkozó tárgyalásra 1867 márciusában, Bécsben került sor és szinte kizárólag a folyamatos ügyvitel érdekeit tartották szem előtt. A két PM közötti egyezményt március 8-án és 14-én is vitatta, ill. elfogadta a minisztertanács és ennek 18. pontja már explicit módon szólt a jegybankügyről.21

A kifejezettség azonban nem jelentett világosságot, hiszen a pénzérték és pénzláb nem vonatkozik közvetlenül a bankjegykibocsátásra, ill. a jegykibocsátás érvényes szabadalmára. Ebben az értelemben az országos bizottság munkálataira tett utalás akár már megfogalmazásakor értelmetlen volt, akár csak később vált „tárgynélkülivé" semmiképpen nem mozdította elő a bankügy megoldását. 1867 áprilisában azonban az ONB és a magyar PM közvetlenül is érintkezésbe lépett. A bankkormányzó magyarországi bankfiókok pénügyigazgatási helyzetével kapcsolatos levelére válaszolva Lónyay az azévi bankügyi tárgyalások szempontjából az ONB és a tárgyalások megkönnyítése érdekében kívánatosnak tartotta, hogy