Századok – 1993

Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89

90 KÖVÉR GYÖRGY A bevezetésben azt is láttuk, hogy az ún. bankszabadság viszonyai között (és itt a kortársak legtöbbször az Amerikai Egyesült Államokra, ill. Skóciára hivatkoztak) mindig akadt valamilyen intézmény, amely betöltötte a hiányzó központi banki funkciókat. Az USA-ban a kincstár, Skóciában végső soron a Bank of England. Mint ismeretes a jegykibocsátás a szűkebb Angliában és Németországban sem volt kizárólagos monopólium, hiszen a központi bank mellett más bankok is foglalkoztak ezzel, de ezt nem tekintették a bankszabadság klasszikus esetének1 és ritkábban hozták fel szemléltetésül. Megfogalmazódott már olyan vélemény is, hogy a bankszabadság tulajdonképpen teoretikus illúzió, amely soha és sehol nem létezett. Témánk szempontjából mindenesetre elgondolkodtató, hogy a „bankszabadságot" vagy az államkormányzat, vagy egy „külföldi" bank fokozott szerepvállalásának kellett a legjobb példákban is kísérnie. Ez alól talán egyedül Svájc jelent kivételt, de Svájc bizonyos értelemben minden alól kivételt jelent. A Habsburg birodalomban már a neoabszolutizmus időszakában felvetődött a több-bankrendszer gondolata. Bizonyára nem véletlen, hogy ebben a birodalmi arisztokrácia egyik magyarországi képviselője játszott kezdeményező szerepet. A magyarországi újkonzervatív csoportosulás egyik prominens képviselője, gróf Dessewffy Emil (akit egyébként már 1850-ben beválogattak a bankbizottság tagjai sorába) 1856-ban megjelent munkájában a valutastabilizáció ügyéhez kapcsolva olyan javaslatot tett, amely az OI^B, mint központi jegybank fenntartása mellett 14 „országos bank" felállítását szorgalmazta. Ezek maximum 101, 5 millió forintnyi jegyet, rögzített arányban oszthattak volna szét. A proporcionalitás szempontjait jól megvilágítja, hogy eszerint Pest 25, Prága 12, Milano 14, Lemberg 12, Brünn 5, 5, Erdély 4, 5 , Linz pedig 3 millióval szerepelt többek között.2 A tartományi bankok eszméje még Bruck pénzügyminisztert is megihlette, aki mindenek előtt három helyen Prágában, Triesztben és Pesten tervezte létrehozásukat. Nem kis meglepetést okozott ezzel az 1856 decemberében Bécsben tárgyaló Pesti Magyar Kereskedelmi Bank küldöttségének, akik eredetileg azért utaztak a császárvárosba, hogy a Creditanstalt pesti fiókjának üzemeltetéséről tárgyaljanak. Bruck személyesen is fogadta a deputációt és kifejtette elképzelését, hogy a 10 milliós alaptőkével tervezett pesti országos bank részvényeinek egyharmadát a PMKB, egyharmadát a CA adná, a fennmaradó rész pedig nyilvános aláírás alapján „szereztessék be". Egyúttal átadta a prágai kamara által már elkészített ottani alapszabálytervezetet, sürgetve a pestieket a mihamarabbi követésre,,,hogy a trieszti, prágai és pesti országos bankok alapszabályait egyszerre lehessen ő Felsége jóváhagyása elé terjeszteni".3 Mire azonban 1857 elején a pesti tervezet elkészült, megtörtént a bécsi érmeegyezmény aláírása és a „bankjegykibocsátás decentralizációja" lekerült a napirendről. Bruck a Creditanstalt és az ONB kebelében frissiben felállított jelzálogosztály üzletkörébe ütközőnek találta a kidolgozott alapszabályokat. Valószínűleg az ONB maga sem lehetett túlzottan lelkes az ügyben, bár erre vonatkozó primer forrásutalást nem találtam.4 A PMKB közben mindenesetre nemcsak az országos bank alapítását, hanem a Credit-Anstalt pesti fiókjának átvételét is lekéste. A több-bankrendszer ezzel elég hosszú időre feledésbe merült.