Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
4 SÁNDOR PÁL 1. Deák Ferenc pátyakezdétéről (1824-1840) A Dél-Dunántúl nyugat felé elterülő vidéke, hol a síkról felemelkedő erdős magaslatok tágas völgyekre nyílnak és a bortermő dombok a szelíd természet igéző csendjének nyugalmát árasztják1 ; ennek a tájnak a fia Deák Ferenc, a 19. századi magyar történelem egyik nagy reformpolitikusa. Hazai kortársai és az akkori Magyarországra látogató külföldiek egyaránt így írják le külsejét férfikora delén az 1830-as évek fordulóján: Zömök termetű, erős izomzatú vállakkal, széles, erős mellkassal, kissé rövid végtagokkal. A száj íve felett kissé felfelé hajló, bozontos bajusz, alatta enyhén gömbölyödő áll. A dús szemöldök kékes árnyalatú szemeket fed, melyeknek fényei hol egy távoli világ rezgő messzeségének szenvedély nélküli szelíd nyugalmát árasztják — mint a táj —, hol a jellem állhatatos szilárdságáról vallanak szürkére váltott színük hidegen szúró látványával. Arcán komor bú röppénő árnyéka. Mindig fekete és egyszerű öltözetben látható, lassú, kényelmes mozdulatokkal a mindennapos, hosszú sétákon, a korán megismert természet hűs nyugalmát és ősi biztonságot nyújtó világában: a Zala folyócska szeszélyes kanyarulatai mentén, a jegenyékkel szegélyezett völgy terjedelmes rétekre és szántókra nyíló síkján, vagy a kehidai otthonból is megpillantható távolabbi szőlőhegyek és erdős magaslatok domboldalain.2 Deák Ferenc a Zala megyei Söjtör nevű magyar falucskában született 1803 október 17-én. Születése, amely anyja halálát okozta, a családra omló gyászos események elindítója is volt egyúttal. Apja, aki nagyon szerette feleségét, búskomor lett s látni sem akarta a „gyilkos"-nak nevezett csecsemőt. Ettől kezdve élete rendhagyó módon fejlődött. Anyjáért a lélekharang neki búcsúztatója volt a szülői háztól. Apja rendelkezése szerint ugyanis nagybátyja — Deák József — zalatárnoki birtokára került, ahol nem viselte senki kellően gondját. Közöny és önzés 'ette körül és az érzelmileg rideg környezetben magányosan élt a korához való t; rsas kapcsolatok nélkül. Szinte önerejéből nevelődött.3 Ifjabb nővére, az 1808-ban t zenöt éves Klára az, aki őt kiragadja a gyermeki lét e sivár világából és a kehidai otthon családpótló, testvéri környezetébe vonja. Az apja ugyanis, még 1804-ben odahagyta a gyászos emlékezetű Söjtört és az egykori felesége révén örökölt kehidai birtokára költözött, mely azóta a csonka család állandó otthona lett. A súlyos lelki megrázkódtatáson átesett, megromlott egészségű apa 1808. január 25-én meghalt, s így lett az ötesztendős gyermek teljesen árva. Ettől kezdve Klára az, ki számára az anyagi gondoskodást megszemélyesítő támaszkodó biztonság forrása. Mellette a 19. évében járó legidősebb testvér — Antal — tölti be az apát pótló gyám szerepét.4 Lelkileg meleg érzésű és szellemileg fogékony idősebb testvérei azok, kik nemcsak a természet szeretetére tanítják, de tőlük nyeri el a gyermek Deák — a kérdezve oktatás természetes módján — az első szellemi ismereteket is. Ferenc iskoláztatását is Antal irányítja. Iskoláit a gyermek 1811-ben Keszthelyen, a csornai premontreiek vezetése alatt álló gimnáziumban kezdi el, majd 1812-13-ban a pápai algimnázium, 1813-17 között pedig a nagykanizsai piarista gimnázium növendéke. Figyelemre méltó mozzanat: a tizennégy esztendős diák értelmileg koraérett, ami — egyéni adottságai mellett — idősebb és művelt testvéreinek nevelő tevékenységére vezethető vissza. A poétika tanára, több ízben is őrá bízza a tanítás
