Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 5 és a felügyelet ellátását az osztályban. Tanulótársai pedig tőle kérnek tanácsot az iskolai ünnepségek rendezése alkalmából. Késóbb —1817-21 között — győri jogakadémiai növendék korában nem egyszer megtörtént, hogy őt kérik meg, hogy intézkedjék a diáktársak között felmerült perpatvarok ügyében és az ő ellenőrzése alá helyezik a szegény diákok sorsát könnyítendő akadémiai segélyegylet működését.5 Diáktársai közül nemcsak szociális érzékenységével, de különleges emlékező- és felidéző képességével is kitűnik. Szélsőségesen akusztikus képességű. Még kanizsai iskolaévei alatt a jegyzetelés kötelessége alól — belső kényszertől hajtva — felmenti magát. Legfeljebb apró papírdarabkákra firkantja a tanítási órákon hallottakat. Mégis pontosan felidézi és elmondja a tananyagot.6 Győri joghallgató korában pedig már korrepetál, önműködően átadva a testvéri hagyományként beidegződött szokások egyikét. Internátusi szobatársa, Sinkay János, a jómódú zalai birtokos család sarja, értelem dolgában elmarad mögötte. Az ifjú Deák kényelmes ahhoz, hogy maga olvassa az akadémiai vizsga anyagát. Letelepszik kényelmes karosszékébe, Sinkayval pedig felolvastatja a tananyag szövegét. Úgy tűnik, nem is figyel a hallottakra Csak a vizsgákon derül ki, hogy az olvastatás után hallottakat még önállóan fel is dolgozza7 1821 augusztusában fejezi be jogakadémiai tanulmányait. A következő év novemberében Pestre megy, felesküszik jurátusnak, majd 1823. december 19-én megszerzi ügyvédi diplomáját.8 Ezek azok az esztendők, amikor az 1815 novemberében megvont európai hatalmi egyensúly rendszerében a metternichi politika még sikeresen működik. Gátat tud vetni az osztrák abszolutizmus ellen fellépő nemzeti és liberális mozgalmaknak.9 Ami pedig a hazai politikai viszonyokat illeti, csak utalunk rá. Ezekben az esztendőkben csapnak magasba a megyei ellenállás hullámai. 1812 óta ugyanis az uralkodó nem hívott össze országgyűlést és törvénytelenül szedette be a felemelt hadiadókat, és egyre nagyobb létszámú újoncállításra késztette a rendeket. Zalában az 1823. évi rendi ellenállás kemény kötésű vezéralakja, az akkor harmincnégy esztendős Antal, a régi magyar táblabíró-világ egyik jellegzetes alakja Ó még erős szálakkal kötődik a rendi életformához és intézményrendszer világához.10 Nem így Ferenc öccse. Ő már az új nemzedék tagja, aki ifjú joghallgató korában is fogékony volt a reformeszme iránt. Mielőtt röviden vádolnánk Ferenc politikai pályájának kezdeti szakaszát és azt a sajátosan egyéni politikai harcmodort, amelyet a reformok szolgálatába állított, egy pillantást kell vetnünk arra a középnemesi létformára, amelyben élt. A komor emlékezetű söjtöri lak — a születés helye — a hozzátartozó földekkel hozzávetőlegesen 1240 hold terjedelmű. A kehidai birtok pedig, a szomszédos részföldekkel 1614 hold kiterjesztésű. 1809-től Antal vezeti a közös gazdaságot, amelynek összjövedelme évi háromezer forint körül mozog.1 1 Ez az összeg megfelel a megyében élő s jellegzetesen kisszámú, de viszonylagosan jómódú nemesi családok, többnyire táblabírók, olykor egyes megyei tisztviselők gazdálkodásból eredő jövedelmének. Bár közöttük is sok az ennél szerényebb vagyonú uradalmi ügyvéd vagy éppen táblabíró. E kevés jómódú középnemesség számaránya elenyésző, csupán 2-3% a viszonylag nagyszámú, 26-27 ezer nemesi személyt számláló megyében.12 Viszont hozzávetőlegesen 86-87% a számaránya a jobbággyal alig, vagy egyáltalán nem rendelkező, úgynevezett egytelkes, illetve a más telkén lakó vagyontalan parasztnemességnek. Ez a nagyszámú nemesség — számos falu lakossága — legfeljebb adó-
