Századok – 1993

Közlemények - Somogyi Éva: A közös kormány 1867–1907 I/70

82 SOMOGYI ÉVA csinálni és megszüntetni a két egyenrangú (tehát osztrák és magyar) osztályfőnöki funkciót.8

1 Beust kancelláriáját Kálnoky sem éleszti újra, holott ismeretes, mennyire fontosnak tartotta a birodalom valamifajta központi vezetését 1879-ben az akkor még beosztott diplomata Kálnoky éppen Andrássynak fejti ki: „Nagyhatalmi politikához elengedhetetlen egy határozott és egységes legfelső vezetés, mégpedig mint tartós és alkotmányos intézmény. Szükségünk van egy birodalmi kancellárra. - Nem kellene ezzel a dualista konstrukciót: a két birodalomfél önálló állását megsértenünk, éppen ellenkezőleg, megerősíthetnénk a szerkezetet azáltal, ha egy Reichskanzler védené a birodalmi érdekeket és felelősséggel tartozna értük."82 Kálnoky újra és újra nehezményezi a külügyminiszter „korlátolt szerepét," hogy nincsen érdemi befolyása a belső dolgokra.8

3 A külügyminisztérium szervezeti felépítésében azonban úgy látszik nem juttatja érvényre birodalmi kancellári ambícióit. Az 1882. évi hivatali előírás (Kanzlei-Verordnung) a külügyminisztériumban tíz departement-t állít fel, s a „belső elnöki ügyeket" egyszerűen a 8.-ba sorolja. Ennek hatáskörébe tartoznak mindazok a kérdések, amelyek a közös minisztertanácsban szóba kerülnek, valamennyi delegációs, valamint Bosznia-Hercegovinát érintő kérdés. Ez az osztály gondoskodik a közös minisztertanács jegyzőkönyveinek vezetéséről.84

Az osztály élén az 1880-as évek első felében Teschenberg állt, akit annak idején Beust fedezett fel, s 1870-71 fordulójának korántsem gondtalan hónapjaiban a beteg Biegeleben helyett átmenetileg a német ügyeket vezette. Az uralkodó figyelmét is felhívta magára az 1870 őszi delegációs szereplésével.85

A Beust-Andrássy korszakban gyakran ő vezette a közös minisztertanácsi jegyzőkönyveket. A Dóczy, Pribram, Falke típusú miniszteriális tisztviselők közé tartozott: újságíró és hivatalnok volt egyszemélyben. Beust azt írta róla, hogy műveltsége politikai érzékkel és zsurnalisztikái tehetséggel páro; ul, amit a rendszerváltás éveiben (1867-68) kiválóan hasznosított a kormány szolt álatában. Ha volt a Monarchiának külügyminisztere, aki tudatosan kerülte a teoretikus közjogi vitákat, aki megkísérelte a problémákat személyes egyezségekkel-tárgyalásokkal gyakorlati síkra, az apró kompromisszumok útjára terelni, akkor Goluchowski bizonyosan ilyen volt. Mégis az ő miniszterségéhez fűződik a birodalmi centralizációs törekvéseket kifejező egykori Präsidialsection — amit az ő idejében Cabinet des Ministers-nek neveztek el — újjászervezése.86 Persze valahol intézni kellett a két ország felett álló összbirodalom dolgait, tehát a Cabinet des Ministers-t a gyakorlat kényszere hívta életre. De talán nem pusztán erről volt szó. Cajetán Méreytől — ä bécsi magyar társaság sajátos alakjától, aki Thallóczy vonzáskörében mégis oly magányosan élt Bécsben, gondjait-gondolatait anyjával osztotta meg —, anyjához írt leveleiből tudjuk, hogy a Cabinet des Ministers valójában nem is a külügyminiszter ötlete volt, hanem Aehrenthalé, aki akkor éppen a Ballhausplatzon teljesített szolgálatot.87 Ismeretes, hogy Aehrenthal már diplomataként, jóval külügyminiszteri kinevezése előtt azt vallotta, hogy az osztrák külügyminiszter számára egyedül megfelelő