Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

804 DOKUMENTUMOK 804 De helyes volna ugyanitt felvetni, hogy mi történjék a csehszlovák szempontból igen alárendelt szerepet játszó szlovákiai vas- és fémipari telepekkel. Révai beszédében került előtérbe azoknak a számadatoknak a szerepe, amelyek különösen a jóvátételről és egyéb kötelezettségeinkről szóló résznek a gerincét képezik. A nemzeti jövedelem kérdését illetően Kovács helyesen mutatott rá arra, hogy erre nézve biztos adatok nem állnak rendelkezésre. Ezen a vonalon egyetlen forrás most az 1946-ban a Gazdaságkutató Intézet részéről elkészített számítás. Jelenleg azonban Magyarországon senki sem tudja megállapítani, hogy 1944-ben vagy 1945-ben mennyi volt a nemzeti jövedelem. Kétségtelen, hogy a szakértők nagy része a kormány szanálási javaslatában foglalt 3700 milliós becslést eltúlzottnak tartja. Ugyanekkor azonban Kárász 2600 milliós becslése túl alacsonynak tűnik fel; valószínűleg ennél valamivel magasabban áll a mostani nemzeti jövedelem. Feltehető, hogy a kormányt a stabilizáció kérdésében más szempontok vezették és ez — hangulatkeltésről is lévén szó — talán helyénvaló is volt. Mindenesetre vigyáznunk kell, amikor számokkal dolgozunk, s ezekkel akarunk nemzetközi tárgyalásokra kimenni. A jóvátételi hivatalnak a jóvátételi dollárra vonatkozó információját nem tartja helyénvalónak; azt hiszi, nem túloz, ha úgy látja, hogy 10 pengő körüli dollárról lehet beszélni. Komoly probléma a junktim a jóvátétel és az egyéb adósságok között. Azt a problémát is elsősorban gazdaságilag kell néznünk. Kénytelenek vagyunk a kettőt egymás mellett is szemügyre venni és mindkettővel kapcsolatban fel kell vetni a fizetőképesség kérdését is. Ha olyan békeszerződést kötünk, amely túlzott kötelezettségeket róna ránk, akkor ennek súlyos következményei lesznek. A kétféle kötelezettséget egymástól teljesen elválasztani nem lehet, hiszen ugyanaz a magyar gazdasági élet kell, hogy teljesítse az egyiket is és a másikat is. Tehát helytelen a kettőt úgy szembeállítani, hogy az egyik áruban teljesítendő, a másik pedig transzferprobléma, mert mind a kettő külkereskedelmi probléma. Kétségtelen, hogy a jóvátételt teljesíteni kell és elsősorban a másikra nézve kell engedményre szert tenni. Ami a Kárász Artúr elbocsátására vonatkozó javaslatot illeti, az a kormány dolga. Nem látja Kárász felelősségét ezekben a kérdésekben. Mindenesetre tény, hogy itt olyan tervezetért lenne felelőssé téve, amely az iparügyi miniszter előterjesztésén alapszik. A közlekedésügyi miniszter is tesz olyan javaslatot, amely a Szabadka-Szeged-Baja vasútvonallal foglalkozik. Ha egyszer elhatároztuk, hogy a jugoszláv problémákról nem beszélünk, akkor ne beszéljünk itt sem, és ne beszéljen róla a közlekedésügyi miniszter sem, mert ő volt az és nem Kárász, akinek a hibájából ez az ügy a tervezet mellékletébe belekerült. Ez a két kiragadott részlet is azt bizonyítja, hogy szükségesnek mutatkozik a kormányon belül is egységes álláspont kialakítása. Nem tudja megállapítani, vajon nem ennek a munkálatnak az elkészítői, tehát a szakminiszterek kerültek-e szembe a kormány álláspontjával. Úgy látja, hogy több minisztérium vagy nem ismeri vagy nem veszi tudomásul a kormány álláspontját. Ezeket a zavarokat és ellentmondásokat feltétlenül ki kell küszöbölni.