Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
DOKUMENTUMOK 791 Helyes, ha a bizottságban felmerül a közvélemény tájékoztatásának kérdése is. Nem áll ugyanis az, hogy a magyar kormány a békecélok érvényesítése tekintetében semmit sem tett volna, mert a lényeges elvi álláspontokat kellő időben és több ízben a nagyhatalmak elé terjesztette. Kéri a külügyminisztert, adjon tájékoztatót a párizsi külügyminiszteri értekezleten történtek és az ennek következtében szükségessé vált teendők tárgyában. Gyöngyösi János külügyminiszter: A párizsi döntést a jelenlegi megítélés szerint olyannak kell tekinteni, amellyel kapcsolatban már csak kismérvű változtatásokról lehet szó. Ez a döntés nem az elhibázott vagy elkésett magyar békeelőkészítés eredménye, létrejötte nem azon múlott, hogy csak egy nappal az értekezlet összeülése előtt volt módunkban párizsi követünk útján utolsó jegyzékünket az értekezlet résztvevőinek átnyújtani.7 A békére vonatkozó felfogásunk, annak részletezése nélkül, lényegében ismertetve volt a tíz hónap alatt a szövetséges hatalmakhoz intézett jegyzékeinkben. Hogy az általunk kívánt eredményt nem sikerült elérni, az a különböző körülményeknek tudható be. Elsősorban a román álláspont kedvezőbb helyzetben volt mindenekelőtt azáltal, hogy a vitás területekre nézve birtokon belül állott. Közrejátszott az a körülmény is, hogy a romániai status quo egynegyed része már a háború folyamán elcsatoltatott.8 Erre utal Tatarescunak közvetlenül az értekezlet megnyitása előtt elhangzott beszéde, mely szerint ők a keleti határaikon súlyos csonkítást szenvedtek, tehát ezzel védhetik nyugati határaik sérthetetlenségének álláspontját. A Tatarescu által is, de más román államférfiak által is hangoztatott másik fő szempont, hogy Románia jelentős háborús érdemeket tud felmutatni, amennyiben a három nagyhatalom után Jugoszláviával együtt Románia volt az az ország, amely a legnagyobb szervezett katonai erőt dobta be a Hitler elleni háborúba a fegyverszünet után. Döntő jelentőségű az a lépés volt, amikor Észak-Erdély újból román közigazgatás alá került. Ezeken a szempontokon kívül van egy általános szempont is, nevezetesen illúziónak bizonyult az a nézet, amelyet magyar részről is, de más oldalról is túlságosan sokat hangoztattak, mintha tudniillik ez a békeértekezlet Európának igazságos, egy magasabb rendű princípium szerint való újjárendezését célozná. Nem erről van szó. Ténylegesen egy szükségszerű jogi rendezésről van szó, ahol a vitás kérdések nem annyira az igazságosság, mint inkább a nagyhatalmi érdekek alapján merülnek fel. Ahol a nagyhatalmi érdekek ütköznek, ott van vita, ahol azonban nem, ott a szövetségesek a probléma felvetését igyekeznek elkerülni. Ma már világos, hogy a román-magyar határkérdésben nagyhatalmi politikai kérdések kompenzációjának áldozata vagyunk. Révai József : Kérném ezt világosabban meghatározni. Gyöngyösi János külügyminiszter: A túlnyomórészt magyar vérségű területeknek Magyarországhoz való csatolása bizonyos rokonszenvre talált. Természetesen itt csak a határ mellett elhúzódó túlnyomórészt magyarok által lakott területről volt szó, tehát lényegében Szatmár és Bihar vármegyék területének nagyobbik részéről. Londonban a külügyminiszter-helyettesek értekezlete is foglalkozott ezzel. A külügyminiszteri értekezleten a magyar-román határkérdések először május 6-án délután merültek fel, amikor a külügyminiszterek tulajdonképpen csak azért jöttek össze, hogy a további tanácskozások ügyrendjét megállapítsák. A román-ma-
